Abydos Gate Abydos Gate Abydos Gate
Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK


Mezopotámiai mitológia - A teremtés története
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)

A teremtés története

ELSŐ TÁBLA

Volt idő, amikor még sem az égnek, sem a földnek nem volt neve, és csak az ősatya, Apszu és az ősanya, Tiámat léteztek, de még ők sem éltek külön, hanem vizeiket összekevereve egy testet alkottak. Nem voltak mocsarak, folyók, nem voltak házak, egyetlen nádkunyhó sem volt sehol. Az ősistenek még nem teremtettek semmit, nem voltak dolgok és a dolgoknak nevük, és a sorsok még nem voltak meghatározva. De a két ősisten házasságából idővel ketten születtek: Lahmu és Lahamu, ezeket pedig követték Ansar és Kisar, akik hamarosan különbek lettek, mint idősebb testvéreik. Ansarnak fia született, Anu, aki hamarosan utolérte és felülmúlta atyját. Anu fia Nudimud vagy más néven Éá volt, aki hamarosan túlszárnyálta erőben és bölcsességben atyját. Nem volt méltó vetélytársa testvérei, a többi isten között.
Idővel aztán elszaporodtak az isteni testvérek, akik csapatban verődve zajongásukkal zavarták Apszu és Tiámat nyugalmát. Apszu hiába próbálta, nem tudta lecsendesíteni a zajongókat. Tiámat szótlanul, mogorván hallgatott. Bosszantó és utálatos volt az istenfiúk viselkedése, erőszakos és zabolátlan magatartása. Ekkor Apszu magához szólította fényben tündöklő vezérét, Mummut, és így szólt hozzá:
- Ó, vezérem, ki megvidámítod az én lelkemet, gyere, menjünk együtt Tiámathoz és tanácskozzunk vele, hogy mitévők legyünk.
Elindultak, elmentek Tiámathoz és leültek mellette. Apszu ekkor így szólt fényben tündöklő vezéréhez:
- Bosszantó és utálatos az istenfiúk erőszakos és zabolátlan viselkedése. Nem találunk csendes helyet nappal, de még éjszaka sincs nyugtunk. Mondd, mit csináljunk? Pusztítsam el őket?
- Mit beszélsz?! - kiáltott fel Tiámat. - Elpusztítsuk azt, amit teremtettünk? Igaz, hogy a viselkedésük bosszantó, de azért legyünk mi hozzájuk kedvesek.
Ekkor megszólalt Mummu, hogy tanácsot adjon, és ez a tanács tele volt rosszindulattal:
- Nem hiszem, hogy igazad van, fenséges istenanya. Ezeknek a nyugtalan, zajongó ifjú isteneknek nem jár kedvesség, sokkal inkább szigorúság. Azt tanácsolom neked, Apszu, hogy rombold szét az utakat, amerre járni szoktak, hogy utat vesztve elpusztuljanak, ti pedig nyugtot találjatok magatoknak nappal és pihenést éjszaka.
Apszu arca felragyagott e gonosz terv hallatára. Mummut térdére ültette és megcsókolta. De az isteneknek fülébe jutott, amit ők ketten kifőztek egymás között. Nagy nyugtalanság fogta el őket; és most nem zajongtak, hallgatásba merültek, nem tudták mitévők legyenek. Éá isten, aki bölcsességével messze kiemelkedett közülük és kitűnt leleményességével, most is megtalálta a kivezető utat. Varázsszavakat mondott és ezzel álomba ringatta Apszut és Mummut. Mikor aztán Apszut hatalmába kerített az álom és elterült a földön, Éá megbilincselte, majd "leoldotta övét", levette koronoját, kioltotta feje körül a dicsfényt. Mummut, amikor szintén kezdett elerőtlenedni, bilincsbe verte és bezárta egy terembe, orrába kötelet húzva.
Miután Éá így legyőzte ellenségeit, megpihent a szent csarnokban, melyet megölt őséről "apszunak" nevezett el, s amely a végzetnek és sorsnak csarnoka lett. Itt élt ugyanis Éá feleségével, Damkinával, és itt született meg gyermekük, Marduk, a leghatalmasabb és a legbölcsebb az istenek között. Éá volt az ő atyja és Damkina volt az anyja. Istennők tejét szopta, dajkája istennő volt, aki bölcsességre tanította. Már születésekor csodálatosan szép gyermek volt, tökéletes volt az alakja, ragyogóak voltak a szemei. Nemes volt a testtartása is, kezdettől fogva olyan volt, mint aki parancsoláshoz szokott. Mikor Éá meglátta, nagy boldogság töltötte el és szíve repdesett az örömtől. Tökéletessé tette gyermekét és kétszeres isteni erővel ruházta fel. Marduk testének arányai hibátlanok voltak, nem is lehetett nála tökéletesebbet elképzelni. Négy szeme volt és négy füle, mindent látott és hallott. Mikor száját kinyitotta, láng csapott ki a torkából. Ő volt a legmagasabb az istenek között, termete mindenkiét felülmúlta. Hatalmas volt a keze és a lába, minden testrésze, mint az óriásoké. Erejére nézve nem volt hozzá senki hasonló. Tíz isten dicsfénye vette körül, és tündöklő ragyogása mindenkit elkápráztatott. Nagyapja, Anu, négy szelet teremtett, ő még megalkotta a forgószeleket és más szörnyű viharokat. Az istenek gonosz tervet eszeltek ki, és így szóltak anyjukhoz, Tiámathoz:
- Mikor Apszut, a te férjedet legyőzték, te tűrted, nem segítetted őt, csendben maradtál. Mikor Anu megteremtette a négy szelet, te tűrted, bár erődet gyóngítették. Es most nyugodtan tűröd a forgószelet is és a kísérő viharokat! Gondolj Apszura, a férjedre, akit legyőztek és Mummura, akit rabságban tartanak. Bizony, egyedül maradtál, és ha nem intézkedel, reád is szörnyű sors vár.
Tiámatnak kedvére volt ez a beszéd, egészen felvidult tőle, és így szólt:
- Teremtek hát tizenegy szörnyeteget, és harcot indítok azok ellen az istenek ellen, akik Apszut legyőzték, és Mummut rabságban tartjak.
Így szólt, és alighogy ezt kimondta, a szörnyek máris ott teremtek, és csak úgy nyüzsögtek Tiámat körül. Dühödten készültek a harcra, és éjjel-nappal ordítottak. Haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük. Fogaik hegyesek voltak, és halálos méreggel telve. Vér helyett is méreg keringett ereikben. Félelmes volt a külsejük. Aki megpillantotta őket, az ijedtségtől rögtön szörnyethalt. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperát, a szfinkszet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a lótestű és emberfejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok, és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá:
- Tebenned van minden bizodalmam. Te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők és az Anunnaki istenek számára.
Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette. És még hozzátette:
- A te parancsod ezentúl megváltozhatatlan, és a te szavad örök érvényű.

MÁSODIK TÁBLA

Tiámat tehát harcra készült saját utódai, az istenek ellen. Harci készülődései Eának is tudomására jutottak. Mikor először hallott erről a dologról, mélyen felháborodott, és sötét hallgatásba merült. Majd mikor haragja elúlt, Ansarhoz, ősatyjához indult. Mikor megérkezett Ansar elé, ily szavakra nyitotta ajakát:
- Ó, atyám, tudd meg, hogy a mi ősanyánk, Tiámat, gyűlöl minket, és haragjában éjjel-nappal szüntelenül gonosz terveket kohol ellenünk. Seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak ellenünk, és már haditanácsot is tartottak, hogy mikéntvigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyesek a fogai, és halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmes a külsejük. Aki megpillantja őket, az ijedtségtől rögtön szörnyethal. De még ezzel sem elégedett rneg Tiámat, megteremtette a viperát, a szfinkszet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a lótestű és emberfejű szörnyet. Vezérévé Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok, és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá: "Tebenned van minden bizodalmam. Te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled íűgg, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők, az Anunnakik számára."
Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette. És még hozzátette:
"A te parancsod ezentúl megváltozhatatlan, és a te szavad örök érvényű."
Mikor Ansar meghallotta, hogy Tiámat mire készül, szíve megtelt szomorúsággal, lelke nyugtalansággal, izgalmában combjait ütögette, és ajkait harapdálta. Így szólt Éához:
- Nincs más hátra, mint hogy forgasd tovább is azt a fegyvert, amelyet már használtál! Megölted Apszut, most hát öld meg Kingut is, Tiámat vezérét!
Éa így válaszolt:
- Ne kívánd ezt tőlem, ó, Ansar! Kingu birtokában vannak a sorstáblák, erősebb ő most az isteneknél is. Az én kezem nem elég erős, hogy szembeszálljak vele.
Ekkor Ansar fíához, Anuhoz fordult:
- Te vagy a legerősebb az istenek kózött, akinek támadása ellenállhatatlan. Menj, és állj Tiámat elé, légy rajta, hogy haragja lecsillapodjék, szíve megnyugodjon. Ha a te szavadra nem hallgat, mondd meg neki, hogy én is erre kérem, ez az én üzenetem is.
Anu nyomban útnak indult, de mikor Tiámat közelébe érkezett, és látta a körülötte nyüzsgő szörnyetegeket, szíve megrettent. Nem mert közeledni hozzá, hanem megfordult, és visszatért Ansarhoz.
- Az én szavam nem elég súlyos, hogy Tiámat fígyelembe vegye - mondotta.
Ansar hallgatott, szemét a fóldre szegezte, és a fejét csóválta. A sorsistennők és az Anunnaki istenek köréje gyűltek riadtan, ajkuk szorosan zárva, nagy csendben ültek ottan. Mind azt gondolták, hogy egyetlen isten sem lesz képes szembeszállni Tiámattal és Kinguval, és aki mégis megkísérli, az halál fía. Ansar, miután magában meghányta-vetette a dolgot, hirtelen felkiáltott:
- A hatalmas erejű Marduk lesz a mi megmentőnk, Marduk, a hős, a harcban győzhetetlen!
Mikor ezt Eá meghallotta, azonnal hívatta Mardukot, és elvonulva vele egy magányos helyre, ily tanácsokat adott neki: - Ó, Marduk, fígyelj szavamra! Hallgass atyádra, mert te vagy az én fiam, akiben nekem nagy örömöm telik. Ha Ansar elé lépsz, viselkedj úgy, mintha máris ütközetben volnál. Mutasd magad rettenthetetlennek, és nyugtasd meg az ő aggódó szívét.
Marduk, az Úr, örömmel hallotta atyja szavait, és megígérte, hogy megfogadja tanácsát. Azután indult Ansarhoz. Mikor Ansar meglátta, szíve megtelt örömmel, szomorúsága eloszlott. Megölelte és megcsókolta Mardukot, aki ily szavakat intézett hozzá:
- Ó, Ansar, legyen vége a te szomorúságodnak. Én majd elmegyek a harcba, és teljesítem szíved kívánságát. Nem férfi az, aki az istenek ellen harcra készül, csak egy asszony, Tiámat, aki majd hamarosan megfüt előle. Légy nyugodt és boldog. Nemsokára Tiámat nyakán fogok taposni!
- Te, aki birtokában vagy a teljes bölcsességnek - felelte Ansar -, fékezd meg és győzd le Tiámatot varázsigéddel. A viharkocsin haladj sebesen, akkor hamar eléred, és nem tudnak elűzni közeléből. De te elűzheted, és pusztulásba kergetheted!
Marduk örömmel hallgatta Ansar szavait, majd így szólt:
- Ó, istenek teremtője, istenek sorsának intézője, ha nekem kell bosszút állnom Tiámaton, és le kell őt győznöm, hogy megmentsem éltedet, arra kérlek, hívd össze az istenek tanácsát. Ott jelentsd ki, hogy kezembe adod a sorsok irányítását, hogy átengeded nekem a végzet feletti hatalmat. Megmásíthatatlan lesz az, amit én határozok, sem visszavonni, sem megváltoztatni nem lehet majd ajkaim parancsát.

HARMADIK TÁBLA

Ansar akkor hívatta vezérét, Gagát, és a következő szavakat intézte hozzá:
- Ó, Gaga, vezérem, akiben nekem kedvem telik, elküldelek most téged Lahmuhoz és Lahamuhoz. Te, aki mestere vagy a szép beszédnek, tárgyalj velük, hívd ide őket, és a kíséretükben levő valamennyi istent, hogyjÓJJenek el, beszélni szeretnék velük. Lakomáról is gondoskodom, lcsz részük bőven únnepi kenyérben és finom borban. Indulj hát, Gaga, és ismételd el nekik azokat a szavakat, amiket most mindjárt hallani fogsz tőlem. Jól jegyezd meg tehát, amit izenek nekik: "A ti fiatok, Ansar kúldött engem ide, hogy elmondjam nektek a következőket: Tiámat, az ősanya, meggyűlölt bennünket, és dühös haraggal fordult ellenünk. Az istenekjó részét maga köré gyujtótte, és még azok is, akik közvetlenúl a ti ivadékaitok, mellette vannak. Éjjel-nappal gonosz terveket szőnek ellenünk. Tiámat seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak, és már haditanácsot is tartottak, hogy mikéntvigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyes fogai halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmes a külsejük. Aki megpillantja őket, az ijedtségtől rögtön szörnyethal. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperát, a szfinkszet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a lótestű és emberfejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok, és az útközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá: "Tebenned van minden bizodalmam. Te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsotjelentenek a sorsistennők és az Anunnaki istenek számára."
Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére fúggesztette és még hozzátette:
"A te parancsod ezentúl megváltozhatatlan, és a te szavad örök érvényű."
Mondd el nekik továbbá, hogy mikor én ezekről értesültem, elhívattam Nudimmudot, és harcba kúldtem ellene. De Nudimmud félt, és visszafordult előle. Azután elküldtem Anut, de ő semmert szembeszállni vele. Ekkorjött elő Marduk, a legbátrabb és legbölcsebb az istenek között, akit rettenthetetlen szíve alkalmassá tesz arra, hogy felvegye a harcot Tiámattal. De Marduk azt kéri, hogy az istenek tanácsa is hozzon ebben a dologban határozatot, és adja kezébe a sors irányítását, a végzet feletti hatalmat. Hogy megmásíthatatlan legyen, amit ő határoz, és ne lehessen sem visszavonni, sem megváltoztatni ajkai parancsát.
Mondd meg nekik végül, hogy siessenek ide, hogy gyorsan határozatokat hozhassunk, és ő elmehessen és szembeszállhasson mindnyájunk halálos ellenségeivel!"
Gaga, Ansar vezére azonnal útnak eredt, és tisztelgett Lahmu és Lahamu atyák előtt. Leborulva csókolta a földet lábaik előtt, majd mélyen meghajolva ezeket mondta:
- A ti fiatok, Ansar küldött engem hozzátok, és megbízott, hogy a következőket mondjam: "Tiámat ősanyánk meggyűlölt minket, és dúhös haraggal fordult ellenünk. Az istenek jórészét maga köré gyűjtötte, és még azok is, akik közvetlenül a ti ivadékaitok, mellette vannak. Ejjel-nappal gonosz terveket szőnek ellenünk. Tiámat seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak, és már haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyes fogai halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmetes a külsejük. Aki megpillantja őket, az ijedtségtől rögtön szörnyethal. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperát, a szfinkszet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a lótestű és emberfejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg, a szörnyetegek közótt a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok, és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá: "Tebenned van minden bizodalmam. Te vagy az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsotjelentenek a sorsistennők és az Anunnaki istenek számára."
Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette és még hozzátette:
"A te parancsod ezentúl megváltozhatatlan, és a te szavad örök érvényű."
Mondd el nekik továbbá, hogy mikor én ezekről értesültem, elhívattam Nudimmudot, és harcha küldtem ellene. De Nudimrnud félt, és visszafordult előle. Azután elkúldtem Anut, de ő sem mert szembeszállni vele. Ekkorjött elő Marduk, a legbátrabb és legbölcsebb az istenek kózött, akil rcttenthetetlen szíve alkalmassá tesz arra, hogy felvegye a harcol Tiámattal. De Marduk azt kéri, hogy az istenek tanácsa is hozzon ebben a dologban határozatot, és adja kezébe a sors irányítását, a végzet feletti hatalmat. Hogy megmásíthatatlan legyen, amit ő határoz, és ne lehessen sem visszavonni, sem megváltoztatni ajkai parancsát. Mondd meg nekik végül, hogy siessenek ide, hogy gyorsan határozatokat hozhassanak, és ő elmehessen és szembeszállhasson mindnyajukellenségeivel!"
Mikor Gaga beszédének végére ért, Lahmu és Lahamu felkiáltottak, és körülöttük az égi szféra istenei, az Igigik keservesen jajgattak.
Felkészültek az utazásra a nagy istenek. Hamarosan meg is érkeztek Ansarhoz. Oly nagy számmal voltak, hogy teljesen megtöltötték az üléstermet. Ahogy találkoztak, megcsókolták egymást, majd leültek lakomázni. Finom kenyeret ettek, édes bort ittak, megtöltvén ivókúrtjeiket a részegítő itallal. Testük elernyedt, jóllakottan ültek ott, mikor meghozták a határozatot bosszúlójuk, Marduk számára.

NEGYEDIK TÁBLA

Fejedelmi trónt állítottak fel Marduk részére, és ő arra ült le, szemben atyáival. Így szóltak hozzá az istenek:
- Te vagy Marduk, akit leginkább megillet a üsztelet az istenek között. Tekintélyed olyan nagy, mint Anué. Ettől a naptól fogva a te határozataid megváltoztathatatlan erejűek. Tőled függ, hogy kit emelsz föl és kit sújtasz le. A te szavaid mondják ki az igazságot, és amit te parancsolsz, annak meg kell lennie. 0, Marduk, te vagy a mi védelmünk és megbosszulónk, ezért ajándékoztunk meg az egész világmindenség felett az uralommal. Amikor a gyűlésben ülsz, a te szavad lesz a dóntő. Amikor harcolsz, a te fegyvereid nem hibáznak, ósszezúzod ellenséged. Ó, urunk, Marduk, kíméld annak az istennek életét, aki bízik benned, és oltsd ki azért, aki gonoszat forral szívében.
Ezt mondták az istenek, majd egy köntöst tettek Marduk elé, és így szóltak:
- Ó, urunk, itt mindjárt bizonyságát adhatod, hogy a te szavad a legdöntőbb az istenek között. Akár megsemmisíteni, akár teremteni akarsz, csak egy szavadba kerül. Szólj egy szót, és ez a köntös eltűnik. Szólj ismét egy szót, és a köntös újra itt lesz előttünk.
Marduk parancsra nyitotta ajkát, és a kóntös csakugyan eltűnt. Azután újra parancsolt, és a köntös újra megjelent. Mikor az istenek látták szavának erejét, ujjongva hódoltak előtte: Marduk lett az istenek királya! Jogart adtak a kezébe, királyi palástot adtak neki, ezeknek nem állhatott ellen a legbőszebb ellenség sem.
- Eredj, és foszd meg Tiámatot az élettől - mondták neki. - A szelek szórják szét a vérét ismeretlen helyekre.
Így határozták meg sorsát atyái, az istenek, így indították el diadalmas útjára. Marduk pedig íjat készített magának, felajzotta, és nyilat illesztett rá. Az íj és a tegez oldalán csüngött, míg jobb kezébe buzogányt ragadott. Villám csapkodott előtte, és testét láng töltötte meg. Ezután hálót készített, ezzel akarta megfogni Tiámatot. Hogy Tiámat kísérői közúl senki meg ne szökhessen, négy szelet állított őr gyanánt: a Déli, Északi, Keleti és Nyugati szelet. Ezek mellett még feltámasztotta a Gonosz szelet, a Forgószelet, az Orkánt, a Négyszeres erejű és a Hétszeres erejű szeletés a Győzhetetlen szelet. Ezeket a szeleket előreküldte, hogy kavarják fel Tiámat belső részét. Ezután viharkocsijára últ fel, amely rettegést keltett mindenfelé. Felszerszámozta és befogta a négyes fogatot, a Gyilkost, a Kegyetlent, a Száguldót és a Taposót. Ezek a lovak járatosak voltak a támadásban és ügyesek a rombolásban. Hegyes és éles fogaik méreggel voltak tele.
Marduk, az Úr ezután felöltötte páncélját, és ijesztő fejét ijesztő fénnyel vette köriil. Így indult harcba a dühöngő Tiámat ellen. Varázsige volt a szájában, mérges virág a kezében. Az istenek, akik reá ruházták a főhatalmat, mind ott nyüzsögtek, tolongtak körülötte. Az Úr pedig haladt előre, hogy leszámoljon Tiámattal és vezérével, Kinguval. Mikor Kingu meglátta őt, megrémült. Az istenek kózül azok, akik vele tartottak és oldalára álltak, meglátván Mardukot, a félelmes hőst, minthafátyol borultvolna a szeműkre. Tiámat vadul üvölteni kezdett. Marduk így szólt hozzá:
- Miért dühödtél meg ellenünk, Tiámat, miért kezdtél harcot, és miért tetted meg társaddá Kingut, és ruháztad rá Anu rangját? Gonoszat terveztél te, Ansar, az istenek királya ellen és a többi isten, az én atyáim ellen. Ezért most meg kell bűnhődnöd. Állj fel most harcra készen, és mérd össze velem párharcban erődet.
Tiámat ezeket hallván, mindenjózan eszét elvesztette, őrjöngeni kezdett. Tombolt és üvöltött, varázsigéket mondott. Ezután összecsaptak. Tiámat kinyitotta száját, hogy bekapja Mardukot, de ez a Gonosz szelet, mely mögótte lesben állt, beletömte Tiámat szájába, úgyhogy nem tudta tóbbé becsukni. A Gonosz szél azután behatolt Tiámat testébe, és szétfeszítette. Marduk ekkor kezébe vette íját, kilőtte nyilát, ez átjárta Tiámat belsejét, és eltalálta a szívét. Tiámat életét így kioltván, holttestét a földre dobta, és rátaposott a nyakára. Buzogányával szétverte afejét, és felvágta ereit. Vérét az Északi szél szórta szét ismeretlen helyekre.
Tiámat halála után serege egyszerre szétfutott. Azok az istenek, akik őt segítették, és az oldalára álltak, most a félelemtől rettegve menekülni próbáltak. De hasztalan. Szorosan körül voltak zárva, és menekülésre nem volt mód. Marduk hálóval fogságba ejtette őket, fegyvereiket összetörte, és börtönbe vetette mindnyájukat. A cellák megteltek jajveszékeléssel. Azt a tizenegy szörnyű teremtményt pedig, továbbá a démonok hordáját, akiket Tiámat félelmes külsővel és mérges fegyverekkel látott el, Marduk bilincsbe verte, megölte és lábaival taposott rajtuk. Ez lett volna Kingu sorsa is, ha Marduk őt is a halál istenének adja át. De még várt vele. A sorstáblákat elvette tőle, és saját mellére akasztotta.
Legyőzte tehát ellenségeit, a lázadó isteneket, teljes diadalt aratott Ansar ellenfelei fölött! Mikor ezt az istenek, az ő atyái, az istenek, akik reá ruházták a főhatalmat, megtudták, örvendeztek és ujjongtak. Ajándékokat adtak neki, és hódoltak előtte.
Marduk, az Úr pedig nézte Tiámat holttestét, és azon gondolkozott, hogyan használhatná fel ezt az iszonyatos nagy testet a teremtésnél. Kettévágta, mint egy kagylót. Egyik részéből az eget formálta meg, a másik részéből a földet. Ahol kellett, korlátokat állított fel, és őróket rendelt ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a vizek elfolyását, hogy a folyók maradjanak meg rnedrükben, a tengerek partjaik között. Azután átkelt az égen és földön, minden terúletet megvizsgált, hogy alkalmassá tegye az istenek és emberek számára. Athaladt Apszu szentélyén is, ahol Nudimmud lakott. Lemérte az Apszu arányait, hogy majd országa építésénél felhasználja.

ÖTÖDIK TÁBLA

Ezután Marduk hozzáfogott a teremtés művéhez. Előszór az istenekről gondoskodott. Lakásokat épített számukra, meghatározta, melyiknek hol az állomáshelye, és égi képmásukat csillagzattá tette. Ezzel együtt meghatározta az év lefolyását. Felosztotta tizenkét hónapra, és ezek közúl rnindegyikre három csillagképetjelölt ki. Azután meghatározta az év napjainak számát, a csillagokjárása által, és megteremtette a Nibiru csillagzatot, hogy ez kijelölje a többi csillag égi övezetét, hogy egyik se léphesse át a számára meghatározott területet. Ő tette lehetővé, hogy a hold süssön. Kijelölte számára az éjszakát, hogy így részt vegyen az év napjainak szabályozásában. Így szólt hozzá:
- A hónap minden napján szüntelenül jelöld az időt korongoddal! A hónap elején, mikor felkelsz az égbolton, tündöklő szarvaid lesznek, és így ragyogsz hat napon át. A hetedik napon eléred fél teltségedet, a hónap közepén pedig mint telihold állhatsz szembe a nappal. De a nap legyőz téged, korongod elfogy, és világosságod csökken, mígnern eltűnsz egészen. Am te eközben megközelíted a napjárását, és a 29. napon ismét szemben állhatsz vele.

HATODIK TÁBLA
Miután így az égi dolgokat elrendezte, és kiszabta az idők futását, szívében erős bizakodas támadt, hogy a földön is csodálatos dolgokat fog teremteni. Megszólította Eát, és közölhe vele szándékát:
- Vért teremtek és csontokat! Egy lényt alkotok, akinek ember lesz a neve, és akinek az lesz a kötelessége, hogy az isteneket szolgálja.
Éá így válaszolt:
- Hogy meg tudjad teremteni az embert, ehhez fel kell áldoznod egyet az istenek kózúl. Hogy ki legyen az? Hívd össze az isteneket tanácskozásra, ők szolgáltassák ki a bűnöst, a többiek éljenek békességben.
Marduk Éa tanácsára összehívta az isteneket, és így szólt hozzájuk:
- Mondjátok meg, és erősítsétek meg esküvel, ki volt az, aki Tiámatot haragra tüzelte, aki az istenek ellen a lázadást megszervezte? Vétkéért halálbüntetéssel fogom sújtani, ti azonban éljetek békességben.
Az Igigik, a nagy istenek így válaszoltak:
- Kingu volt az, aki a lázadást megszervezte, ő tüzelte harcra Tiámatot.
Erre Marduk parancsára Kingut megbilincselve elővezették börtönéből. Ereit felvágták. Véréből agyaggal - ahogyan a bölcs Marduk eltervezte - Éa megteremtette az emberi nemet, és az istenek szolgálatát bízta rá.
Marduk az Anunnaki isteneket két csoportba osztotta, felsőkre és alsókra. Háromszázat állított az ég őreinek, Anuhoz osztotta be őket, hogy teljesítsék parancsait. Hasonlóképpen a fóldön is háromszázat helyezett el, összesen tehát hatszázan voltak. A földi Anunnaki istenek ily szavakkal hódoltak Marduknak:
- Ó, urunk, te megszabadítottál bennünket a pusztulástól, hogyan fejezzük ki hálánkat? Szentélyt szeretnénk építeni számodra. Trónust is szeretnénk benne felállítani neked. És mi is ott laknánk a szentélyben.
Mikor Marduk ezt hallotta, arca felderült:
- Jól van! Építsétek fel a szentélyt, melynek arányai olyanok legyenek, mint az Apszué, melynek neve legyen Észagila, ahol magasra emelhetem fejemet! Ez legyen Báb-ili magas temploma és ti székhelyetek!
Az Anunnaki istenek megfogadták Marduk szavát, és egy egész éven át téglát készítettek. Marduk átadta nekik az Apszu mértékét, és ők a második évben fel is építették az Észagilát. Egy lép csőzetes tornyot, a zikkuratot is felépítették mellette, magasba nyúlt, szinte az égig. Lakhelyet készítettek benne Marduk, Éa és Enlil számára. Maguknak is építettek templomot. Miután művüket befejezték, lakomát rendeztek, és így szóltak Mardukhoz:
- Ó, urunk, Marduk, ez itt Báb-ili, a te hazád, Báb-ili, a te székhelyed! Ha te kinyitod szádat, szavadat kőbe kell vésni! Te megteremtetted az eget, megformáltad a földet, te vagy az országok ura!
Azután felsorolták Marduk ötven nevét, és nem szűntek őt dicsőíteni.

/ A cikk Dobrovits Aladár, Kákosy László egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák alapján készült. (Móra Ferenc Könyvkiadó) /


Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK