Nox: Tündérek, vagy sem?

A "Nox" című epizód a Csillagkapu első évadában igazán figyelemfelkeltő rész volt. Az előző epizódok hagyományaitól messze kerülve, ez a rész egy másfajta síkon létező kultúra lehetőségeit tárta fel. Ennek a fajnak az eredetéről semmit sem tudtunk meg, és csak néhányuk tűnt fel újra a harmadik évadban.

A Noxok nem tartoznak semelyik ismert földi kultúrába sem, és nincs felismerhető kapcsolatuk a sorozat mitológiai törekvéseivel. Az ember elgondolkodik hát, vajon melyik földi legendát képviselik? Az embernek a sorozaton kívül, az irodalomban kell keresnie a választ, amit a tündéri teremtmények adnak meg.

Nem apró, szárnyas lényekről vagy gyermekeket elraboló természetfeletti teremtményekről beszélünk. Azok másfajta tündérek (az angol nyelvben különbség van az ilyen lényekre használt két kifejezés, a "fairy" és "faery folk" között --ford.). A Nox féle tündérek azok, melyeket a korai irodalom említ, mint például a "Gawain és a zöld lovag" vagy a "Morte D'Arthur" (Arthur halála) - azon időkből, mikor Morgan La Faye-t még a tündérek leszármazottjának hitték. Bár a legtöbb monda gyökerét Írországban kell keresni, nem ezekre a történetekre fogunk koncentrálni, hanem a tündérek mitológiájának szimbolikájára.

Az epizód úgy van megírva, akár egy tündérmese. Mikor az SG-1 az erdő sűrűjébe hatol, az szimbolizálja hogy elhagyják a halandók világát, és belépnek a tündérek (Noxok) birodalmába. Nem azért van így, mert a részt a kanadai Vancouver-ben (British Columbia provincia) vették filmre, ahol fákon és köveken kívül nincs semmi. A tündérekről és szimbolikáról rendelkezésre álló tudásunk szerint az erdő a hely, melyet titokzatos, és talán veszélyes lények laknak.

Ahogy az SG-1 elhagyja a Csillagkaput, maguk mögött hagyják a védelmet is, amit a "mágikus kapu" biztosít. Nem meglepő hogy amint megfordulnak, nem találják maguk mögött a Csillagkaput. Megtapasztalják a tündérek mitikus játékosságát.

Az erdő lakóinak egyike egy láthatatlan "lódarázs", egy teremtmény amit a csapat el akar kapni, hogy felhasználhassák Apophis elleni háborújukban. A láthatatlanná válás képessége nem meglepő, hiszen a tündérek képesek elrejteni magukat az emberek elől. (Ami nagyon jól jött a harmadik évad "Pretense" című részében.

Mikor az SG-1 végre felfedezik a Nox-ot, kiderül hogy a lények aprók, természetes színeket, barnát és zöldet viselnek, és békeszeretőek. Ezek a tündérek általános jellemzői, ugyanis ahelyett, hogy a tündérek modern változatát képviselnék (amik általában játékbaba méretű kis csirkefogó tündérek) a középkor általános elemeit képviselik.

A Noxok tüzet használnak a gyógyításhoz (a holtak feltámasztásához) és a puszta föld az otthonuk. Emlékezetes jelenet a kis Lya feltámasztása. A Nox családi kör szimbóluma lehetne a tündérek wiccája - ami segít nekik kiemelni őket a fizikai létből és a természethez hangolódni. Szintén szimbolizálja a születés, növekedés, öregedés és halál természetes folyamatait. Korábban ugyanezt a technológiát használták az SG-1 csapat feltámasztására is.

A későbbi elemek is helytállóak, mint például a Nox házaiul szolgáló vályogkunyhók, ami a tündérek dombjaira hasonlít a középkori tündér-irodalomból - mint például a "Gawain és a zöld lovag" beli Zöld Templom.

Egy másik gyakori mese, miszerint a tündérek előszeretettel rabolnak el csecsemőket. A legtöbb tündérekről szóló történetben felbukkan ez az elem, a Csillagkapu alkotói azonban átértelmezték. A történetben a csapat sokkal inkább csapdába esett a tündérek világában, mintsem emberrablás áldozatává vált.

Más elemek viszont ellenkeznek a tradíciókkal, mint például az SG-1 által talált és (minden mellékhatás nélkül) elfogyasztott élelem, amit a tündérek hagytak hátra a számukra. Továbbá elhagyhatták a tündérek világát a Nox beleegyezésével, és mégsem váltak porrá.

Ezen jellemzőket figyelembe véve, a Noxok a tündérek fajába tartoznak. A föld szellemét testesítik meg, természetfeletti képességekkel rendelkeznek. És ha az SG-1 fémből készült fegyvereivel szemben tanúsított viselkedésüket nézzük, felismerhetjük a tündérek tipikus reagálását.

Új idegen kultúrák bemutatásával, melyeket nem az egyiptomi mitológia ihletett, csak szélesedik a Csillagkapu sorozat mitológiai látóköre, nem pedig ellaposodik. Rengeteg történetet lehetne átvenni az egyiptomi mitológiából anélkül, hogy teljesen átírnák annak szereplőit és cselekményét.

Attól függ honnan nézzük, de a Nox világának bevonásával a sorozat még több lehetőséget kap, amennyiben az írók úgy döntenek, mélyebben fölfedezik azt. Ez a föld olyan, akár Avalon földje. Az Arthur-legendákból megismert hely, ahol Arthur király nyugszik míg embereinek ismét szüksége lesz rá, és ami egy tündér királynak, Gwynn-nek is otthont ad. Mary Zimmer Bradley "Avaloni köd" című könyvében leírja, hogy ez a föld a "Fae"-k egyike, ami a tündér (fairy vagy faery) szó egy másik írásmódja.

Ha így nézzük, Avalon a tündérek gyülekezőhelye. Ennek misztikus fontossága még érdekesebbé válik az utolsó jelenettel, mikor a Nox megmutatja a "mennyek földre vetülő árnyát". Az árnyék pedig nem más, mint egy hatalmas felhőváros, mely az erdő fölött lebeg.