 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tollan és Kecalkoatl
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)
Tula vagy más néven Tollan (jelentése: "nádas hely" ) a mezo-amerikai mitológiában a toltékok fővárosa, amelyet Kecalkoatl, a jóságos isten kormányzott. A bőség és a szépség városának tartották, ahol a leghatalmasabb kukoricacsövek, színes gyapot és más sohasem látott növények teremnek, drágakőből, nefritből, quetzal-madár tollaiból épült paloták állnak. A mítosz szerint egyszer megjelent Tulában Kecalkoatl vetélytársa, Teszkatlipoka, rábeszélte Kecalkoatlt, hogy kóstolja meg az oktlit (az agávé leveléből erjesztett bódító ital). A lerészegült Kecalkoatl vérfertőzés bűnébe esett húgával. Amikor kijózanodott és rádöbbent, hogy elvesztette a tisztaságát, azután önkéntes száműzetésbe vonult. Teszkatlipoka pedig csapásokkal sújotta Tollant. A mítosz más szerint Tula utolsó uralkodája, Vernak egy alkalommal Tlalok istennel labdázott. Amikor Tlalok vesztett, kukoricaszemet kínált Vernaknak, de az kicseket követelt: nefritet és quetzal-tollat. Tlalok odaadta, de figyelmeztette, hogy a kukoricalevél többet ér a quetzal-tollnál, s a kukoricacső értékesebb a nefritnél. Az alkudozás végére Tula kincseskamrái megteltek kicsekkel, de a kukorica többé nem termett és éhínség pusztított Tulában. A paradicsomi állapotban lévő Tula mítoszan nagyon korán kialakult, valószínüleg még az olmék korban. Nevét a későbbiekben több nép is átvette fővárosainak a megnevezésére. Feltételezhetjük, hogy egy-egy korban Tulának nevezték Teotihuacant, Xochicalcót, Tollant, Cholulát, Chitzan-Itzát és más városállamokat. Egy 16. századi maja forrás, a Kakcsikel-krónika is azt állítja, hogy több Tula volt.
Tollan neve felbukkan Balam-Akabnak, ("jaguáréjszaka") a kicse indiánok egyik mitikus őszülőjének történetében is. A mítoszok szerint még a Nap megteremtése előtt teremtették az istenek Balam-Akabot, Balam-Kicsét ("jaguár-kicse"), Mahukutahot ("Semmi") és Iki-Balamot ("jaguárszélvihar"). Kezdetben bölcsességük és látásuk tökéletes volt, de az sitenek mindkettőt meggyengítették. Ezután feleségeket teremtettek nekik. Balam-Akab a Nihaiba kilenc nemzetségének, Balam-Kicse a Kaveka kilenc nemzetségének, Mahukutah az Ahau-kicse négy nemzetségének lett az ősatyja. Még az életükben megteremtették az istenek a Hajnalcsillagot (Vénuszt), a Napot és tüzet adtak nekik. Tollanból az ősszülők dél felé indultak, harcban legyőzték a helybeli törzseket és megteremtették a hatalmas kicse birodalmat. Haláluk előtt örökül hagyták fiaiknak intelmeikat és mint létezésük jelképét, átadták nekik a "szent csomót". Elbúcsúztak és felmentek a Hakavic hegyre és örökre eltűntek.
Kecalkoatl ("zöld tollakkal borított kígyó", "Tollaskígyó" vagy "drágakő-ikertestvér") a három főisten egyike a mezo-amerikai indiánok mitológiájában a világ megteremtője, az emberek és a kultúra megalkotója. Ő az elemek ura, a Hajnalcsillag és az ikrek istene. Ő a papság és a tudomány pártfogója, a tolték főváros, Tula kormányzója. Számos megjelenési formája volt, amelyek közül a fontosabbak: Eekatl (szélisten), Tlauiszkalpantekutli (a Vénusz bolygü istene), Solotl (az ikrek és a szörnyek istene). Apja Miskoatl, anyja Csimalmat. Első ábárolásai az i. e. 8-5. Századból maradtak fenn olmék plasztikus alkotások között. Ebben a korszakban az Atlanti-óceán felől esőt hozó szelek megszemélyesítője volt. Kultúrhőt tiszteltek benne, aki az embereknek a kukoricát adta. Az i. sz. 1-6. században kultusza elterjedt egész Közép-Amerikában (ld. Kukumac). Fősistenné, a világ és az emberek teremtő istenévé vált, aki lerakta a kultúra alapjait. Ő szerez táplálékot az embereknek: hangyává változik és bejut a bolyba, ahol el vannak rejtve a kukoricaszemek. Ezeket kilopja és odadja az embereknek. Megtanította az embereket, hogyan lehet megtalálni és megmunkálni a drágaköveket, hogyan kell építkezni, tollmozaikot készíteni, figyelemmel kísérni a csillagok járását és kalendáriumokból kiszámítani az időt. Ekkor alakulnak ki Kecalkoatlnak, mint a papság pártfogójának funkciói: a mítosz szerint ő vezeti be az áldozati szertartásokat, a böjtöket és az imálat. A következő korszakban harcba szállt ellenlábasával, Teszkatlipokával. Teszkatlipoka megkörnyékezi az öreg Kecalkoatlt, aki megszegi saját tilalmait. Inni kezd és paráználkodik a húgával. Alattvalóit, a toltékokat sorra érik a csapások, amelynek okozója Teszkatlipoka. Kecalkoatl bűnbánatában elhagyta Tulát és keletre megy. Tulában elszenvedet veresége után kígyókból font tutajon távozik egy tengeren túli keleti országba, Tlilan-Tlapallanba és megígéri, hogy bizonyos idő elteltével visszatér az óceánon túlról. Ezért amikor a szakállas spanyol kokvisztádorok kiszálltak Mexikó keleti partjain a Kecalkoatlnak szentelt esztendőben, az aztékok a visszatérő Kecalkoatlnak vélték Cortez spanyol hódító vezért. Kecalkoatl az ábrázolásokon szakállas férfi, óriási ajkakkal megformált álarcban vagy tollas kígyó. A kéziratokban és a plasztikus alkotásokon óriási számban maradtak fenn ábrázolásai. Kultuszát az aztékok a huaztékokoktól vették át, ezért azték kéziratokban gyakran rajzolták őt huazték viseletben: csúcsos jaguárprém süveg, ugyancsak jaguárprém ágyékkötő, nagy kagyló formájú mell-lemez, tolldísz quetzal-tollakból. Főtemploma Cholulában (Mexikó) állt. Neve Tula (Hidalgo állam, Mexikó) uralkodói pap rendjének hivatalos címévé vált.
Kecalkoatlhoz kapcsolható Kukulkan ("quetzal-madár tollaival borított kígyó", "Tollaskígyó"), aki az egyik főisten a maja mitológiában. A spanyol hódítás korára (16. sz.) alakjában kétféle legenda olvadt össze. Egyik hőse törtéenelmi személy, a toltékok (akik a 10. században törtek be a Yucatán-félszigetre) hadvezére, aki Kecalkoatl megszemélyesülésének mondta magát. Másrészt tartalmazza a Kecalkoatlra vonatkozó tolték mitológia képzeteket és a hozzájuk kapcsolódó kultuszokat, középpontjukban a felhőkígyókhoz kapcsolódó esőkultusszal. A kései maják e sziknetikus folyamatok eredményeképpen Kukulkanban a szél istenét, az esőt adó, a Vénusz-bolygó istenét, több uralkodó dinasztia ás nagyváros megalapítóját tisztelték benne. Egyebek között Mayapan városában a Kokom-dinasztia patrónusának tartotta. Kecalkoatllal rokonságba hozható a kicse indiánok által tisztelt Kukumac is, akinek állandó jelzői a "tenger szíve" és a " tó szíve", A Popol Vuh című kicse eposzban fontos szerep jut Kukumacnak a világ és az ember teremtésében.
/Forrás : Mitológiai Enciklopédia (Gondolat kiadó)/
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
