Vissza a Mitológia főoldalra

Egyiptomi istenek (A-J)
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)

AH

Jelentése szó szerint: "boldog, derűs". Az ember mivoltának egyik összetevő eleme, síron túli megtestesülése. A Piramiszövegek szerint, ahol először fordult elő ez a meghatározás, halála után a fáraó ahhá változik. A Középbirodalom korától kezdve azt tartották, hogy megfelelő szertartás elvégzése után minden elhunyt ahhá változik. Úgy képzelték, hogy ah és az ember teste lényegében egységet alkot, de ah az éghez, a test pedig a földhöz tartozik. Az isteneknek és az uralkodóknak több, rendszerint 7 ahjuk volt. Általában bóbitás íbisznek ábrázolták. Az ahu (az ah többes száma) alacsonyabb rendű istenek, akik az istenek és az emberek között közvetítenek. A kopt nyelvű szövegekben ahu helyett démonok szerepelnek.

AKER

A föld istene, a halottak oltalmazója, a legősibb istenek egyike. Akerunak is nevezték (ez Aker többes száma) és a "föld szellemeit", a kígyókat testesítette meg. Oroszlán alakjában is ábrázolták. A Koporsószövegekben Aker nevét a "földövezet" determinánsával írják.

AMENTET

Az egyiptomi mitológiában Nyugatnak, a holtak országának istennője. Nőalakban ábrázolták, fején az "amentet" ("nyugat") hieroglif jeggyel. A holtak országában a halottak védelmezőjeként nyújotta kezét az odaérkezőknek. Az Újbirodalom időszakában Amentet alakja összeolvadt Hathor istennő alakjával, akit ugyancsak "csodálatos Nyugat uralkodónőjének" neveztek.

AMON

Neve (Imn) szó szerint jelentése: "rejtett, titkos". Kultuszcentruma Théba, amelynek védelmezője volt. Amon szent állata a kos. Általában embertestű és kosfejű istennek ábrázolták két magas tollal meg napkoronggal a fején. Kultusza Felső-Egyiptomban, többek közt Thébában alakult kit, de később északra és egész Egyiptomra kiterjedt. Amon felesége Mut, az ég istennője. Honszu a fia, a Hold istene, akik vele együtt alkotják az ún. thébai istenhármasságot. Néha Amaunet istennőt tartották a feleségének. Kezdetben közel állt Monthuhoz, a thébai harci istenséghez, akit a Középbirodalomban (i. e. 21. század) a XII. dinasztia fáraói a panteon egyik legfőbb istenségének tartottak. A XII. dinasztia felemelkedésével (az i. e. 20-18. században) Amon azonosult vele (Amon-Ré-Monthu) és rövid idő alatt elhomályosította a kultuszát. A Középbirodalom időszakában Min, a termékenység istene is azonosult vele. Az Újbirodalom (i. e. 16-11. század) XVII. (thébai) dinasztiájának korában Amon egész Egyiptom istene lett, kultusza állami jelleget öltött. Azonosult Rével, a napistennel (az Amon-Ré név először a Piramisszövegekben fordul elő) és az istenek királyaként tisztelték (görög - Amon-Ré-Szonter, egyiptomi - Amon-Réneszut-necser), de teremtő istennek, minden létező megteremtőjének is tartották (és egyebek között ő volt a héliupoliszi Enneáda és a hermupolszi Ogdoáda főistene). A himnuszok így beszélnek róla: "szeméből származnak az emberek, szája isteneket szült", "csak neked van számtalan karod, s azokat öleled velük, kik szeretnek téged". Amon "a világ és az egész föld ura, kezében van az összes birtoklajstrom és a mezők mérőszalagja". Őbenne léteztik láthatatlanul (ahogyan a nevéből is következik) minden isten, ember és tárgy. Amon azonos lett Hórusszal (Amon-Ré-Harahti), Hápival (Amon-Hápi), Nunnal, Ptahhal, Heperrel, Szobekkal és Hnummal és így tovább. Vele függ össze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiának tekintettek (azt tartották, hogy a fáraók Amon és az anyakirálynő frigyéből születnek; ez utóbbinak férje képében jelenik meg az isten). Amon vezető szerepet játszott a koronázási szertartásokban. II. Ramszeszt az ő nevében kiáltották ki fáraóvá: "Ő az én véremből való igazi fiam, trónom védelmezője. Egyiptom ura." Amon viszi győzelemre a fáraók seregét. A III. Tuthmószisz hódító fáraóhoz intézett beszédében Amon a többi közt ezt mondja: "Én adok erőt ahhoz, hogy győzelmet arass minden idegen országok felett Én kényszerítem ellenségeidet a lábaid elé" Amon és a fárók egyek: mint gondos kormányzók együtt uralják a világot. Ezek a képzetek a fennálló - mintegy Amon létrehozta - rendnek és a fáraók hatalmának az erősítését szolgálták. Amont bölcs, mindentudó istennek, égi patrónusnak, az elnyomottak védelmezőjének is tartották. "Szegények vezírének" nevezték, a hozzá szóló fohászokban az áll: " a hatalmasok szólítanak téged, a gyengék keresnek téged", "Amon, hallgasd meg azokat, akik védtelenek a bírák előtt Amon legyen a vezír, hogy felszabdítsa a szegényeket." Amon legnagyobb és legrégibb temploma a karnaki templom (Thébában). Amon-ünnepkor ("a szép völgy ünnepen") a hatalmas népáradat onnan hozta ki Amon szobrát. A benne megtestesült istenség ezen a napon nyilatkoztatta ki akaratát, közölte jóslatait és döntötte el a vitás ügyeket.

AMSZET

Ld. Hórusz-fiúk

ANEDZSTI

Buszirisz (Óegyiptomban Dzsedu) város istene. Nomoszjelén álló ember alakjában ábrázolták, két tollal a fején, hosszú bottal és korbáccsal (vagy légycsapóval) a kezében. Anedzsti korán azonosult Ozírisszel, aki a tulajdonságait is örökölte. Így az Anedzstinak emelt ún. Dzsed oszlop is az Ozirisz-szimbólumok közé tartozik.

ANUBISZ

Inpu (Inpw) az egyiptomi mitológiában isten, a halottak oltalmazója. Fekvő sakál vagy vadkutya illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának (egyiptomi "szab") is nevezték. A sakál hieroglif jele bírót is jelentett. Anubisz kultusza Kaszában (görögül Künopolisz, azaz "kutyaváros"), a 17. Nomoszban tartozó városban keletkezett, de nagyon korán elterjedt Egyiptomban. Az Óbirodalom időszakában Anubiszt a holtak istenének tartották, fő jelzői: "Henti-Imentiu", vagyis a Nyugatiak (elhunytak) élén álló, "Ra-Szetau (a holtak országának) ura", "az sitenek palotájában élen álló". A Piramiszövegek szerint Anubisz a holtak birodalmának főistene volt. Eredetileg a napisten, Ré 4. Fia volt, de később ez megváltozott. Plutarkhosz szerint Anubisz Ozirisz és Nepthüsz (Nebethut) fia, akit anyja a mocsárban rejtett el, hogy megvédelmezze Széth haragjától. Az isteni gyermeket Ízisz találta meg és nevelte föl. Amikor Ozirisz elhagyta Egyiptomot, hogy tanítását az egész világon elterjessze, Anubisz kísérte el útján. Amikor pedig Széth megölte Oziriszt, Anubisz szervezte meg apja temetését. Testét szövettel takarta be és ezzel alkotta meg az első múmiát. Ezért tekintették Anubiszt a temetési szertartások teremtőjének. Ő tartotta számon a megholtak szívét, míg Ozirisz a meghalt fáraót személyesítette meg, akit istenhez hasonlóan feltámasztott. Az i. e. III. Évezred végétől azonban Anubisz feladatai fokozatosan áthárultak Oziriszre, aki a jelzőit is átvette, Anubisz pedig átment az Ozirisz-misztériumokhoz kapcsolódó istenek körébe. Thottal együtt részt vett Ozirisz ítélethozatalában. Anubisz nevével sűrűn találkozunk a halotti irodalomban, abból tudjuk, hogy ő volt az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak az isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga végezte a balzsamozást. Azt tartották róla, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkro varázs révén Ahba, "boldog állapotba", "lelki világosságba" jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt. Anubisz helyezte el a sírkamrában a halott körül a Hórusz-fiúkat, és mindegyiknek adott megőrzésre egy kanopuszedényt az elhunyt bebalzsamozott belső testrészeivel. Anubisz szoros kapcsolatban állt a thébai nekropolisszal, amelynek a pecsétjén kilenc fogoly felett lévő sakálként ábrázolták. Bata isten fiváránek tartották, erről szól a Két testvér története. Az ógörögök Hermésszel azonosították.

ANUKET

Hnumnak és Szopdetnek a lánya, az első Nílus-katarakta szigetei egyikének, Szehelnek az úrnője. Felső-Eygiptomban és Núbiában tisztelték. Antilop (gazella) volt a szent állata. Így magasztalták: " A Te neved vezérli a folyót és termékenyíti meg a földet."

APEDEMAK

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában a háború és a termékenység isten, a királyi hatalom oltalmazója. A Meroé királyság idejében terjedt el a kultusza, főbb szentélyei Muszavvarat esz-Szufrában, Nagában és Meroéban voltak. Oroszlánfejjel ábrázolták (az oroszlán a királyi hatalamt jelképezte). Apedemak Muszavvarat esz-Szufra-I templomban íjat tart a kezében és kötélen vezet le egy foglyot. Valószínüleg ott tartották azokat az ünnepségeket, amelyeken jelképesen megszilárdították a király erejét és képességét az uralkodásra. Apedemak templomban és Nagában oroszlánfejű embernek, oroszlánfejű kígyónak és sokkarú és háromfejű figurának ábrázolták. Miután kiszorította Núbiából Oziriszt, Ízisz hitveseként szerepelt.

ÁPISZ

Hapu, az egyiptomi mitológiában a termékenység istene, bika alakjában ábrázolták. Tisztelete az ősidőkben kezdődött, Memphisz volt a kultuszközpontja. Úgy tartották, hogy Ápisz a memphiszi Ptah isten, valamint Ré napisten bája (lelke). Sajátos fehér foltokkal tarkított fekete bika alakjában jelenítették meg. A hiedelem szerint rituális futásával megtermékenyítette a földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt (meg tudta növelni a halottaknak vitt áldozatot) és szoros szálak fűzték Oziriszhez, akinek több vonását magán viseli. A kései korok szarkofágjain gyakran látjuk futó alakját múmiával a hátán. A Ptolemaiszok dinasztiája alatt Ozírisszal együtt teljesen beleolvadt Szarapisz isten alakjáa, akit egyaránt tiszteltek az egyiptomiak, valamint a görögök és rómaik. Ápiszt néha Atummal azonosították (Ápisz-Atum). Az élő Ápisz-bikát külön helyiségben tartották. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében, különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A kimúlt bikát bebalzsamozva és sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve, a Memphisz melletti Szakkarában (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében) helyezték el. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. Ápisz kultuszára vonatkozóan ld. Hérodotosz II. 153. és III. 27-28.

APOPHISZ

Az egyiptomi mitológiában Apep néven a sötétséget, a káosz és a gonoszt megszemélyesítő hatalmas kígyó, Ré napisten örök ellensége. Apophiszra szórt átkokkal gyakran találkozunk a napmítoszokban, ahol Apophisz rendszerint a Nap összes ellenségének gyűjtőalakjaként szerepel. A föld mélyében lakik, ahol a harcát vívja Ré ellen. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, Apophisz úgy akarja elpusztítani őt és Nap-bárkáját, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka megismétlődő harcból Ré és az elől harcoló Széth kerül ki győztesen és arra kényszeríti Apophiszt, hogy visszahányja a vizet a mederbe. Más mítoszban Ré vörös kandúr alakjában lemetszi Apophisz fejét. A kései korokban Apophisz közel került Széthez. Apophisz, mivel Széth ellenfele volt, a hükszoszok uralma alatt kedvelt volt az egyiptomiak között. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban több fáraó is viselte az Apophisz melléknevet.

ARSZNUPHISZ

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában istenség. Az ország északi felében tisztelték, Philae (ma: Biláq) szigetén és Muszavvarat esz-Szufrában álltak a templommai. Később azonosult az egyiptomi Su istennel, Ré fiával (Su-Arsznuphisz). Ré leányáról, Hathor-Tefnutról Kúsban elterjedt mítosz szerint Arsznuphisz visszavezeti az istennőt Egyiptomba. A görög-római korban a dendarai templomban Arsznuphisz Ízisz hitveseként szerepel, kiszorítva ebből a szerepéből Oziriszt.

AS

A Líbiai-sivatag istene, a legősibb istenek egyike. Szent állata a sólyom volt. Sólyomfejű ember alakjában ábrázolták, égnek álló tollal, ami a líbiai harcosok fejfedőjére emlékeztet. Később a kultusza beleolvadt más sivatagi istenek (pl. Széth) és a Líbiai-sivatagot megtestesítő Ha-kultuszba.

ATON

Jelentése: "napkorong". Eredetileg napistenek egyike volt ("Atum a maga Atonjában", vagyis Atum a napkorongban; "Ré teste Aton", vagyis Ré teste a napkorong). A III. Amenhotep korabeli szövegekben (az i. e. 1455-1419-es szabályzatokban) Aton eleinte napistenként szerepel. Kultusza IV. Amenhotep idejében (i. e. 1416-1400) éri el tetőfokát, akkor a fő napistenek megtestesítőjét tisztelik benne ("Dicsőség Ré-Harhtinak, a látóhatáron ujjongó Sunak, ki nem más, mint Aton"). Uralkodásának hatodik esztenedejében IV. Amenhotep egész Egyiptom egyetlen istenévé nyilvánította Atont és megtiltotta a többi birodalmi istenség tiszteletét (a maga nevét is - Amenhotep, "Elégedett Amon" - Ehnatonra, "Mindenkinek kedves Atonra" vagy "Hasznos Atonra" változtatta). A főpapja is maga a fáraó lett, aki a fiának tartotta magát. Atont napkorongnak ábrázolták, a belőle áradó sugarak kézben végződtek, amelyek az élet jelét tartották (mint annak a szimbólumát, hogy az embereket, állatokat és növényeket Aton élteti). Ebben az időszakban Atonnak félpanteista vonásokat tulajdonítottak. Azt tartották, hogy jelen van az egész természetben, minden tárgy és élő szervezetben. Ehnaton halála után Egyiptomban megszűnt Atonnak, mint Egyetlen istenségnek a tisztelete.

ATUM

Az egyiptomi mitológiában napisten, a héliupoliszi Enneáda élén álló demiurgosz, a legősibb istenek egyike. Sok szöveg esti, lenyugvó Napnak nevezi. Kettős koronát viselő embernek ábrázolták ("mindkét földet birtokló" - vagyis Felső- és Alsó-Egyiptomot - jelzővel illették), de kígyó és héha ichneumon alakjában is megtestesítették. Atum keze Juszaasz istennő. Atum héliupoliszi mítosz szerint az "önmagát létrehozó". Atum az őskáoszból, Nunből keletkezett (Nunt néha Atum atyjának mondják) az ősdombbal együtt (akivel azonosult). Az önmagát megtermekényítő (saját spermáját lenyelő) Atum kiköpéssel szülte meg az isten-ikerpárt: a levegőt, Sut, és a nedvességet, Tefnutot, akiktől a Föld, Geb, és az ég, Nut, származik. Memphiszben Atumot Ptahtól származtatják, vele, valamint Heperrel (Atum-Heper, a Piramisszövegek némely kitétele szerint ez az istenség hozta létre Oziriszt) és Ápisszal (Ápisz-Atum), akit Oziriszhez hasonlítottak ("Az élő Ápisz Ozirisz a két szarvat viselő Atum egének birtokosa"). Az emberek kipusztításáról szóló mítoszban Atum (vagy Nun) áll az istenek tanácsának élén, amelyben Hathor-Szahmetre bízták a Ré ellen rosszat kieszelő emberek megbüntetését. Egy msáik mítoszban a felbőszült Atum azzal fenyegetőzik, hogy mindent megesemmisít, amit létrehozott és ősvízzé változtatja a világot. Később Atum tiszteletét kiszorította a vele azonosuló Ré kultusza (Ré-Atum).

BA

Az emberi lényt alkotó elemek egyike (ld. még Ah és Ka). Hórapollón egyiptomi író az egyiptomi képírásról szóló értekezésében kopt nyelvre "léleknek" fordította le a bát. Ezt a jelentést napjainkban is használják, bár a "lélek" fogalma nem fedi pontosan az egyiptomiak báról alkotott elképzelését. Mint a Piramisszövegekből tudjuk, az Óbirodalom korában a ba csak az isteneknek meg a fáraóknak lehetett alkotóeleme. Úgy hitték, hogy az erejüket és a hatalmasságukat testesítette meg. Több is lakozhatott bennük (többes száma: Bau). A Koporsószövegek és a Halottak Könyve tanúsága szerint később a ba minden ember életerejének a megtestesítője volt és a haláluk után is megmaradt bennük. A sírboltban tartózkodott, teljes egységben megmaradt a halottal, de el tudott válni az emberi testtől. Szabadon mozgott, nappal elhagyta a sírt, felszállt az égbe, mindenhova követte az embert síri világában. Gyakorolta az ember minden fizikai funkcióját: evett, ivott és így tovább. Emberfejű, néha pedig emberkezű madárnak ábrázolták. Az istenek báját gyakran szent állatok alakjában jelenítették meg (pl. Szobek bája krokodil, Oziriszé bárány, több istené kígyó volt), vagy más istenségek alakjában (pl. Hnum Létopoliszban Su bájának, Hipszeliszben Oziriszénak, Leontopoliszban Gebének, Elephantiné szigetén Rének számított). Nemcsak az embereknek volt bája, hanem sok városnak is: Hermupolisznak, Butónak, Hierakónpolisznak és így tovább.

BÁSZTET

Baszt néven az egyiptomi mitológiában az öröm és a vigasság istennője. Szent állatai a macskák, amit szentélyeiben helyeztek el. Macskafejű nőnek ábrázolták sistrummal (hangszerrel) a kezében. A XXII.dinasztia (a Bubasztidok, i. e. 10-8 sz.) uralkodása idején a virágzó Alsó-Egyiptomi város, Bubasztisz volt kultuszának a középpontja. Általában Ré napisten leányának illetve olykor nővérének tartották és házastársának tekintették. Később ptah felesége lett. Egyesek szerint ő volt a sakálfejű Anubisz anyja és nem pedig Nepthüsz. Eredetileg nőstényoroszlán volt, aki a nap melegét és a napisten szemének haragját jelképezte, de a Kr. e. 1 évezred elejétől inkább macskaként vagy macskafejű istennőként ábrázolták. Az általában jóindulatú Básztet oltalmazta az embereket a betegségektől és a rossz szellemektől. Ő volt a szexualitás, a szerelem és a termékenység istennője is. Hérodotosz is említi a dallal és tánccal kísért ünnepét (II.60). A macskát szaporasága tette termékenységszimbólummá. Egy démotikus álmoskönyv szerint macskával álmodó nő sok gyereket szül. Újévkor macskaszobrokat készítettek jókívánság-felirattal. De nemcsak az egyszerű ember várta az istennő jótéteményeit a következő évre, a hivatalos állami-papi rítus is szükségesnek tartotta jóindulatának elnyerését. Az újévi szertartásokon sólyom-, keselyű- és macskaszobrokat tettek a király nyakába. A memphiszi háromságban Szahmettel azonosult, akinek jelleme ellenkező volt. A Napszem-mítoszban a Thot-majom próbálja visszacsalogatni Egyiptomba a haragvó oroszlán-macska istennőt, aki pillanatnyi hangulatának megfelelően holttomboló oroszlánná, hol szelíd macskává változik. A régi görögök Artemisszel hozták összefüggésbe.

BATA

Az ősi istenek egyike. Bika alakjában tisztelték. Anubisz istenhez hasonlóan Kasza (görögül Künopolisz) városa (17. nomosz ) volt kultuszának a központja. Bata és Anubisz kapcsolata az Újbirodalom időszakának egyik meséjében (A két testvér története) világosan kifejeződik (a két testvér: Bata és Anubisz). Hűtlen felesége ármánykodása miatt Bata néhányszor meghal, majd újra feltámad. Bata először Anubisz segítségével kel életre. A mesében világosan nyomon követhető az Ozirisz misztériumainak és bennük Anubisz szerepeinek a motívumaira utaló mitológiai alap. A mesében mindkét isten emberként szerepel, de a nevük után ott találjuk az isten meghatározását.

BEBÓN

Széth harcostársa, akivel olykor azonosul. Lehetséges, hogy Bebón neve kapcsolatban áll a sötétség - Babi - megszemélyesítőjével a Halottak Könyvében.

BENU

Kócsag testű isten. Héliupoliszban tisztelték. A mítosz szerint az Ősvízből keltkezett kőobeliszken, a "benbenen" jelent meg, ami a világ teremtésének kezdetét jelezte. Benu nevének jelentése: "az, aki saját magától keletkezett". (A "ben" jelentése "keletkezni".) Benu bálványai a Benben kő (amely Rének is bálványa) és az Ised-fa (ezen áll Benu háza). Benu Ré, később Ozirisz bájának (lelkének) tartották, így kapcsoltaban áll a halottkultusszal. Az ógörögök főnixnek nevezték.

BÉSZ

A bajtól megóvó istenség, a család oltalmazója.. Az egyiptomiak azt tartották, hogy Bész elúzi a gonosz szellemeket, megkönnyíti a szülést. Törpe alakban, görbe lábbal, széles, szakállas, ijesztően torz arccal, tol- vagy levéltiarával a fején ábrázolták. Úgy hitték, hogy Bész rútsága elriasztja a gonosz szellemeket. Néha késsel a kezében (Bész-Ah, "Bész-harcos") vagy táncot lehtve, hangszeren játszva ábrázolják (Bész-Hit, Bész-Hat, "táncoló Bész", mint a vidámság istene). A kezében tartott kés és hangszer az ellenségek megfélemlítését szolgálta. Bész ikonográfiája igen változatos. Nagy mennyiségű Bészt ábrázoló amulett maradt fenn (az Elő-Ázsiában, a Földközi- és az Égei-tenger partvidékén, Ukrajnában a Fekete-tenger melléke északi részén, Oroszországban az Urálban, Szibériában végzett régészeti ásatások során kerültek felszínre).

BUKHISZ

Fekete bika alakjában képzelték el. Anyjának az Égi Tehenet tartották, aki a Napot szülte. Monthuval azonosították. Hermonthisz volt kultuszának a központja, ahol a Buheum nekropolisz volt, amelybe Bukhisz múmiáit temették.Bukhisz kultusza a Ptolemaiszok ls a Julius-Claudius, valamint a Flavius római császári dinasztiák uralkodása alatt (az i. e. 4. századtól) érte el a tetőfokát.
DEDUN

Ókori núbiai istenség, főleg az ország északi felében tisztelték mint teremtő istent. A Piramisszövegek az illat isteneként említik, de egy Ozirisz-mítosz változatában is találkozunk vele (Dedun Ozirisz egyik fia, aki a létrát tartja, amelyben Ozirisz az égbe megy). A Napata-Meroé korban Kús isteneként tisztelték. A jóval későbbi időkban néha Ozírisszal azonosították (Ozirisz-Dedun).

DUAMUTEF

Ld. Hórusz-fiúk

DUAT

A halottak tartozkodási helye, a "legmélyebb, legsötétebb és végtelen" pokol. Duat hieroglifjegye egy kör, közepében csillag. Duat, mint másvilág kapcsolatban áll a csillagokkal. A Piramisszövegekben a halottak asszonya-anyja képében személyesítették meg, amint vezeti őket az égbe. Duatot a horizonttal is azonosították vagyis azzal a hellyel, ahol lemegy a Nap. Az egyiptomiak a világmindenség egyik alkotórészének (ég, föld, Duat, víz, hegyek) képzelték el. A XIX. és XX. dinasztiák uralkodói síremlékeinek a falain vagy nagy papirusztekercsein olvasható a Másvilág Könyve, amelyben a halott útját ábrázolták a Nílus vizén az alvilágba.

ENNEÁDA

Isteni kilencség az egyiptomi mitológiában. Héliupolisz kilenc ősistene: Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethut (Nepthüsz). Az általunk ismert legrégebbi teogóniai és kozmogóniai rendszert képviselik. Héliupoliszi mintára más városok is megalkották a maguk isteni kilencségét.

GEB

Földisten. Khtonikus istenség. Su és Tefnu fia, a héliupoliszi Enneáda tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején. A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, Nuttal (az éggel), mert az naponta felfalta a gyerekeiket - a csillagokat -, majd ismét megszülte valamennyit és Su szétválasztotta őket. Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi "ég-föld" párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb gyermek volt Ozirisz, Széth, Ízisz és Nebethut. Geb lelke (bája) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával. Hórusz és Széth igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: "hercegeh hercege" ("repati"), Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalam Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyk szövegben Geb leányát, Íziszt "kacsatojásnak" nevezik.

HÁPI

Ld. még Hórusz-fiúk. A Nílus istene. Kozmikus istenség, mint "áradó Nílust" tisztelték, aki "életet ad az egész országnak": nedvességet és termést. Apja Nun, az ősvíz. A Felső- és Alsó-Egyiptomon keresztülfolyó Nílus istenét, Hápit (attribútumai a lótusz - Felső-Egyiptom, és a papirusz - Alsó-Egyiptom jelvénye) egész Egyiptomban tisztelték, de kultuszközpontja az Elephantiné sziget déli nyúlványán és a Gebel-Silszile hegyszorosban volt, azon a helyen, ahol a hiedelem szerint az alvilágból (Ld. Duat) feltörnek a "Nílus forrásai". Nagy hasú és nőies mellű férfinak ábrázolták, tiarával a fején és vizesedényekkel a kezében. Ünnepét a Nílus áradásának kezdetéhez időzítették. Ezen a napon áldozatokat mutattak be neki, ajándékkat felsoroló papirusztekercseket dobtak a folyóba. A Gebel-Silszile szikléiba belevésték a Hápi-himnuszok szövegeit. Időnként Amonnal azonosították (Amon-Hápi).

HARPOKRATÉSZ

Ld. Horpahrud

HATHOR

Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza". Az egyiptomi mitológiában az ég istennője. Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik. Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendara város volt (jelzője: "Dendara Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.

A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Ré kultuszának az terjedésével Hathort is a leányának, Napszemnek tekintették. Azonosult Ré leányaival Szahmettel és Tefnuttal. Ebben a minőségben Hathor több mítosznak a központi alakja: mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozza a tavaszt azzal, hogy visszatér Núbiából. Szahmet-Hathorként pedig pusztítja az emberiséget, amikor Ré megharagudott a bűneik miatt rájuk. Hathor kiváló munkát végzett és végül Ré inkább meggondolta magát a vérengzést látva. Ezért csellel leitatták Hathort sörrel, aki abbahagyta munkáját. Hóruszhoz hasonlóan ő is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Termékenységet biztosít, azonkívül anyaistennőként tevékenykedett. Szeretetreméltó istennőként tisztelték, aki a nép minden rétegében elismert volt. Megvédte a nőket szüléskor és meg is határozta az újszülött életét és halálát. Hozzá fűződik a fák - a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa - kultusza, amiknek alakját is felvette. Vele azonosult Juszaasz, az akácfában megtestesült istennő. Hathort mint a szerelem, a vidámság, a zene és a tánc istennőjeként tisztelték. A sistrum nevü csörgőshangszer votl a fő attribútuma. Ábrázolását amulettként hordták, amely megvédett a gonosz szellemektől. Egyik elterjedt jelzője az "arany". Kapcsolatban állt a halottkultusszal. Az élet és a halál közti átmenetkor a halottaknak ennivalót és védelmet nyújtott a túlvilágba történő utazásukra. Taurt istennővel együtt fogadták az elhunytakat az alvilág bejáratánál. Évente egyszer "szent nászt ül" Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, hogy ott 2 héten át egymáséi lehessenek.

HATHEMIT

Mendész város istennője. Szent állata a hal. Jelzője: "első a halak között". Női alakban ábrázolták, hallal a fején. A Későkorban közel került Íziszhez. A hiedelem szerint ő segített Ízisznek összeszedni Ozirisz Széth által feldarabolt testét.

HEDIHATI

A takácsmesterség istene. Főleg a múmiák bepólyázására való fehér vászon készítését patronálta. Nagy szerepet játszott a halottkultuszban. A Középbirodalom idején keletkezett forrásokban találkozunk vele először. Kezdetben férfinak, majd később nőnek ábrázolták.

HEKET

A termékenység istennője. Szent állata a béka. Békának ábrázolták, vagy nőnek, békával a fején. A szülő nőket segítette (ebben a minőségben közel áll Nehbethez), az alvilágban pedig a halottakat. Akárcsak Hnum, ő is a születés és újjászületés megtestesítője. Szobrát gyakran elhelyezték a szarkofágban.

HENTI-HETI

Athribisz város istene. Sólyomként ábrázolták és Hórusszal azonosult (Hórusz-H-H). A XXVI. Dinasztia korában ( i. e. 7-6. sz.) néha krokodilként ábrázolták, néha bika alakjában is megtestesítették. Az egyiptomiak a Henti-Heti-bikát rokonították az Ozirisz nevet is viselő Ápisz-bikával és létrehoztak egy kettős istenséget, Ozirisz-H.t, amelynek Ozirisz fehér koronája és bikaszarv lett az attribútuma.

HENTI-IMENTIU

Nevének jelentése: "Nyugatiak (halottak birodalma) Élén Álló". Az abüdoszi nekropolisz istene. Fekvő sakálként ábrázolták. Önálló jelentősége nem volt számottevő, neve Anubisz isten jelzőjévé lett. A Középbirodalom idején, amikor Ozirisz lett az alvilág istene, Anubisz helyett Ozirisz jelzőjévé vált.

HEPER

Nevének jelentése: "felkelő", ami a hpr "felkel, keletkezik" szóból. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal). A többi napistenhez hasonlóan világteremtő funkciót tölt be (de alá volt rendelve Atumnak). A szent szakrabeusz képében ábrázolták. A hiedelem szerint önmagától ("az önmaga nevéből") keletkezett, néha Nunt, "az istenek atyját" mondják apjának. Atummal, Rével és Amonnal azonosult.

HERISEF

Hérakleopolisz istene. Kosfejű emberként ábrázolták. A Nílust és a Fájjum-tavat összekötő csatorna ura volt, öntözte a földeket és felügyelt a vizek forrására. Kultusza a IX-X. dinasztiák korában (i. e. 23-21. sz.) érte el tetőfokát, mivel ekkor Hérakleopolisz volt a dinasztiák székhelye. Ebben az időszakban mint teremtő istent, istenek királyát tisztelték: "amikor felkel, megvilágítja az egész földet, jobb szem a Nap, bal szeme a Hold, lelke a Fény, orrából életet adó lehelet árad szét az egész földön".

HNUM

A termékenység istene. Tiszteletének középpontja Elephantiné szigete, de kultusza egész Egyiptomban és Núbiában is elterjedt. Az ókorban kosként ábrázolták, vízszintesen fekvő, kerek szarvakkal, később pedig kosfejű ember alakjában. Apja Nun volt, a lánya Anuket. Menhitet, Szatiszt, Néithet és Nebtuut tartották feleségeinek. Segédkezett a szüléseknél. Agyagból embert formált a fazekaskorongon. Lelki hasonmása (Ka), az emberi sorsokat irányította. A görög-római korban demiurgoszként tisztelték, aki fazekaskorongon formálta meg az egész világot. A hiedelem szerint Hnum adta a vizet, őrizte a Nílus forrásait (jelzője: "a Nílus-Küszöbök ura"), mint harci istenség elhárította az ellenség támadásait. Mivel a "kos" és a "lélek" (ba) az egyiptomi nyelvben azonos hangalakú szó, azt tartották, hogy Hnum testesíti meg sok istennek a lelkét (pl. Geb). Mint demiurgosz Ptahhoz állt közel ("Hnum megformált, ptah pedig megteremtett téged"). Később Amonnal, Rével és Szobekkel azonosult.

HONSZU

Nevének jelentése: "vándorló". Holdisten. Amon és Mut fia. Az időisten és az időt kiszámító isten funkcióját is elláta. Kultuszcentruma Théba volt, ahol (Karnakban) a főtemploma állt. Ifjú ember alakjában ábrázolták, a fején holdsarlóval vagy holdkoronggal, mint gyermekistent szájára tett ujjal és "ifjúságfürttel" (a fiúk viselték így - oldalt elválasztva - a hajukat nagykorúságukig; ilyen alakban gyakran összetévesztették Horpahruddal). Azonosult Thottal, Jahhal, Szobekkal. A nevéhez jelzőként általában hozzátették a holdisten, Noferhotep nevét is.

HORPAHRUD

Nevének jelentése: "a gyermek Hórusz". Hórusz egyik megjelenési formája. Hórusz Ízisz és Ozirisz fia. Hórusz több, főleg gyermekképű napisten elnevezése. "Ifjú hajat" viselő fiúnak ábrázolták, szája elő tartott ujjal (az egyiptomiak így ábrázolták a gyermekeket). Az ógörögök, akik Harpokratésznek nevezték, ezt az ujjtartást a hallgatás jeleként magyarázták. A felkelő Napot jelképező Horpahrud kultusza különösen a hellenizmus korában terjedt el széles körben.

HÓRUSZ

Hórusz istenség, (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma. Egyiptom sok vidékén régen elterjedt a sólyomistenek kultusza, akik különféle, de rendszerint az éggel és a nappal kapcsolatos nevet viseltek. Kezdetben Hóruszt, mint a vadászat ragadozó istenét tisztelték, aki karmait belevájja a zsákmányba. A dinasztikus időszakban végbemegy a különféle sólyomistenségek egyesülésekét egymással szoros kapcsolatban álló Hórusz-hiposztázissá: Ízisz fia Hórusszá (egyiptomi Hór-sza-Iszet) és behdeti Hórusszá. Utóbbi Hathor férje és Hórusz-Szemataui apja. Általában mint a sötétség erőivel harcoló világosságisten szerepel. Szemei a Hold és a Nap. Ízisz-fia Hórusz tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy síkra száll apjáért, Oziriszért. Mindketten az uralkodói hatalmat pártfogolták. A fáraók Hórusz szolgái, hatalmának örökösei Egyiptomban. Hórusz a szárnyaival védi az uralkodót (Kheprén fáraó szobrán a tarkó mögött álló sólyom a szárnyaival betakarja kétoldalt a fejet). Hórusz neve a fáraó öttagú címének elmaradhatatlan része lett.
A mítosz szerint behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön a mindeféle szörnyet megtestesírő Széthtel. A mítosz a Hórusz tiszteletére végzett misztérium szövegében maradt ránk a felső-egyiptomi Edfu város (egyiptomi Behdet) templomának a falán, ugyanis idekerült át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz). A templom szöveget kísérő reliefjein behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban, kezében tartva a szigonyt, mellyel ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban Hórusz nemcsak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is, egy istenséggé, Ré-Harahtivá egyesülve vele (a Hórahuti, Harahti jelentése : "mindkét horizont Hórusza" vagy a "fény birodalomából való Hórusz"). Behdeti Hórusz alakja összefonódik Ízisz-fia Hórusz alakjával, aki ugyancsak részt vesz a Széth és a többi szörny elleni harcban. A fenti mítosznak a templom másik falára vésett változatában behdeti Hórusz ténylegesen is ott áll Ízisz-fia Hórusz mellett, aki vele együtt harcol a Széth alakjában megtestesült Nap-ellenségekkel. Feltételezhető, hogy a behdeti Hórusznak és Ízisz-fia Hórusznak az ellenségekkel vívott harcai iiletve harcainak epizódjai az i. e. IV és III. Évezred határán Egyiptom egyesítéséért folytatott küzdelmet tükrözték. Dél győzelmét Hórusz győzelmének, Hóruszt pedig az ország urának képzelték. A másik hiposztázis, Hórusz-Szemataui mindkét földnek (Alsó- és Felső-Egyiptom) az egyesítője.
Az Ízisz-fia Hóruszról szóló mítosz szerint Ízisz a halott Ozirisztől esett teherbe, akit fivére Széth álnokul meggyilkolt. Ízisz elvonult a Nílus deltájának ingoványába, s ott szülte meg és nevelte fel a gyermekét. Amikor Hórusz férfivá lett, az istenek bírósága a Széthtel folytatott vitájában őt ismerte el Ozirisz egyetlen örökösének. Széthtel vívott párviadalában Hórusz először vereséget szenved és Széth kivájja a szemét, de aztán hosszú harc árán Hórusz legyőzi Széthtet és megfosztja férfiasságától. Az alávetettség jeléül Széth fejére teszi Ozirisz saruját. Kivájt szemét pedig megeteti Ozírisszel, mire életre kel. A feltámadt Ozirisz átadja egyiptomi trónját Hórusznak (ami összefonódik a behdeti Hóruszról alkotott képzetekkel), ő maga pedig az alvilág uralkodója lesz.
Hórusz kevésbé jelentős hiposztázisai: Hór-ahuti, a Rével kapcsolatban álló reggeli Nap, valamint a (XVIII.dinasztia korától, az i. e. 16-14. századtól) a nyugati és keleti horizontok istene. Harahti ("Hórusz a horizonton") napistenség, Ré-Harahtihoz hasonló. Ór-ur ("idősb Hór"), akit Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz fivérének mond (abból következtetvem hogy az "ur" szónak "erős", "nagy" jelentése is volt, "nagy Hórnak" tisztelhették. Amon is azonosult Hórusszal (Amon-Ré-Harahti) és több különféle sólyomisten is (a Széthtel vívott harc résztvevői: Nemti, Szopdu, Henti-Heti és mások). Hóruszt Núbiában is tisztelték. Hérodotosz Apollónhoz hasonlítja.

HÓRUSZ-FIÚK

Ősi istenségek. Hórusz fiai: Amszet, Hápi, Kebehszenuf és Duamutef. A Halottak Könyve 17. fejezetéből ítélve, kezdetben asztrális istenek voltak, a Nagy Medve csillagkép mellékbolygói az északi égbolton. Az Ozirisz-misztériumokban az volt a fő feladatuk, hogy védelmezzék Oziriszt az ellenségektől (Széthtől és kíséretétől.) Ugyanezt a szerepet töltötték be a holtak mellett is, ezért a temetési szertartásokkal kapcsolatos vallásos-mágikus irodalomban (a Piramisszövegekben, a Koporsószövegekben, a Halottak Könyvében) gyakran szerepelnek. Az egyiptomiak hite szerint ezek az istenek részt vesznek az elhunyt bebalzsamozásában és őrzik a kanopusz edényekbentárolt belső részeit. Az edények fedele a Hórusz-fiúkat ábrázolja. A majomfejű Duamutef őrzi a gyomrot, a sakálfejű Hápi a tüdőt, a sólyomfejű Kebehszenuf a beleket és végül az emberfejű Amszet a májat tartalmazza. Azt tartották, hogy az istenek az emberi lélek valamelyik lényegét fejezték ki. Amszet a Kát, Duamutef a Bát, Kebehszenuf a szaht (vagyis a múmiát) és Hápi pedig a szívet. Ozirisz kíséretéhez tartpztak és a hiedelem szerint Hórusz állította őket Pzírisz trónja köré. A sírkamrákban Amszet szobrocskája a déli falnál, Hápié az északinál, Duamutefé a keletinél és Kebehszenufé a nyugatinál áll.

IHET

Az ég istennője. Égi Tehén, a Nap szülője. Nagyon korán azonosult Hathorral.

IHI

A zene istene. Hathor és Behdeti Hórisz gyermeke. Kezében sistrumot (az egyiptomi szertartásokon szereplő csörgőhangszert) tartó gyermeknek ábrázolták.

IMIUT

Anubisz egyik jelzője, amely mint a balzsamozás istenét jelöli. Fétise a lenszövetbe pólyált bőr, amelyet póznához kötözve edénybe tettek és behelyezték az elhunyt sírkamrájába.

ÍZISZ

Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz (Nebethut) és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának. Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik. A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt (ld. Ízisz és Nebethut könyörgései). Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér. A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre. A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett. A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban, mint Ízisz Pireuszban az i. e. 4. Században. Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is. Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába és Pannóniába is eljutott.

JARU-FÖLD


Az egyiptomi mitológiában a túlvilág, paradicsomi mező, a halottak tartozkodási helye. A Piramisszövegek szerint a Jaru-föld a keleti égben van, ahol Ré napsiten felkel. Ré az elhunyt fáraókkal együtt reggeli mosakodást végez a Jaru-föld tavában, ahova a "Jaru-föld révésze" szállítja őket csónakon. Így az egyiptomiak eleve olyan helynek fogták fel a Jaru-földet, ahol Ré és a fáraók habzsolták a gyönyöröket. Ahhoz hasonlóan, ahogy a meghalt fáraók azonosultak a halála után életre kelt Ozírisszel, az i. e. III. évezred végétől minden elhunytat azonosítottak vele (a halotti szövegekben szokásos lett az "Ozirisz a folyók neve" formula), Ennek megfelelően a Jaru-föld sem csak a fáraók és Ré, hanem minden "üdvözült" tartozkodási helye lett. Mindenkié, aki igazolást nyert Ozirisz bírósága előtt. A Jaru-föld a föld alatt van, rendkívül termékeny. Nincs rajta semmi tisztátalan, mindenkinek jut bőségesen étel és ital. A Halottak Könyvének 109. fejezetében az áll, hogy bronzfal veszi körül, az árpa négy, a tönkölybúza kilenc könyök magasra nő (egy könyök 0,5 m). A Halottak Könyve 110. Fejezetének címrajzán bővízű csatornák keresztezik a Jaru-földet. Az egyiptomiak hiedelme szerint e túlvilág lakói minden mezőgazdasági munkát elvégeznek. A Jaru-föld paradicsomi táj, a földművelő nép eszménye.

JUNIT

Hermonthisz (egyiptomi néven Junu) város istennője. Neve Héliupolisz görög elnevezésével (On) is rokon. Vele azonosult a Réhez közel álló Rát-taui, akinek Héliupoliszban volt a kultuszközpontja. Ezért feltételezhető, hogy Junit Héliupolisszal is kapcsolatban állt.

JUSZAASZ

Atum keze a mitológiában. Hathorral azonosult. Szent fája az akác, amelyben "élet és halál" lakozott. Az ógörögök Juszaaszt Szaószisznak nevezték.

 Vissza a Mitológia főoldalra