Vissza a Mitológia főoldalra

Egyiptomi istenek (K-Z)
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)

KA

Az emberi lényt alkotó elemek egyike. Az irodalom nemegyszer mint az ember egyik lelkét jellemzi, bár a "lélek" meghatározás nem fedi pontosan a Ka egyiptomi fogalmát. A Piramisszövegek szerint a ká kezdetben az istenek és a királyok életerejét és hatalmát testesítette meg. Ezeknek gyakran több kájuk volt, Rének például 14. A Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint később már minden embernek volt kája. Ebben az időszakban a ká nemcsak életerő, hanem alteregó, "második én", amely együtt születik az emberrel, szellemileg és fizikailag elválaszthatatlanul vele funkcionál, az életben és a halála után is. Meghatározza az ember sorsát. A sírkamrákba betették az elhunytak szoborportréját, a ká tartályát és ráírták, hogy ez az illető kája. A ká elhagyhatta a sírkamrát és leszállhatott a túlvilágba. Ember alakban ábrázolták, a fején könyékben meghajlított és felfelé mutató karral. A ká létrehozójának Hnumot tartották, de az embereket óvó Hemszut istennővel is kapcsolatban volt.

KEBEHSZENUF

Ld. Hórusz-fiúk.

KEBEHUT

A tiszta hideg víz istennője, a 10. nomosz és Létópolisz oltalmazója. Kígyó alakjában személyesítették meg és Utó (Uadzset) kígyóistennővel azonosult. Anubisz leányának tartották és a halottkultusszal volt kapcsolatban: boráldozatot mutatott be az elhunytakért és segített nekik bejutni az égbe.

MAAT

Az igazság és a rend istennője. Thotnak, a bölcsesség istenének a felesége. Felhúzott térddel, földön ülő nőnek ábrázolták. A fején viselt strucctoll szimbóluma (a strucctoll az "igazság" szójelet jelképezi). Kultuszának elterjedése az Óbirodalom kezdetére tehető vissza, a Piramisszövegek is említik. A III. dinasztiától (az i. e. III. évezredtől) kezdve a fáraók Maat nevét jelzőként használják ("Maatban uralkodó" stb.). Maatot Ré isten leányának tartották, aki részt vett a világ teremtésében, amikor megszűnt a káosz és helyreállt a rend. Maat nagy szerepet játszott Ozirisz túlvilági ítélkezéseiben. A mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba Maat szobrocskáját tették. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyította az elhunyt igaz életét ("igaz volt a hangja") és így méltó lett a boldogságra Ozirisz birodalmában. Ellenkező esetben felfalta Amt (krokodilfejű és oroszlántestű Halottfaló). Maatot néha Maaténak nevezték (kettős szám), mivel két Maat nővér élt az elképzelésekben. A bírósági termet a "Kettős Igazság" termének nevezték. A bírák Maat szobrocskáját viselték emblémaként a mellükön. Maatnak a vezír volt a papja. Kultuszának középpontja a thébai nekropolisz.

MAFDET

A megtorlás istennője. Gepárd alakjában ábrázolták. A jogar és kés volt az attribútuma. A mítoszokban kígyóval harcol, néha Rével együtt (pl. a Piramisszövegekben: "Harcba száll Ré és homlokán ureusz ezzel a földből kibúvó kígyóval. Levágja a te fejedet a Mafdet kezében lévő késsel."). Mafdet betegeket segít, kígyókat pusztít, büntetőbíróként részt vesz a túlvilági ítélkezésekben és a túlvilágon gondoskodik a holtakról. Születésnapjának megünnepelése egybeesett Szesatnak, az írás istennőjének születésnapjával, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották őket.

MAHESZA

Vérszomjas isten, Básztet fia. Jelzői: "vad tekintetű Oroszlán", "vérnek örülő". A Későkorban a zápor, a sötétség, a szél istenének tartották. Oroszlánfejű emberként ábrázolták, koronával a fején. Az ókori görögök Miiszisznek nevezték.

MANDULISZ

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában napisten. A görög-római korban tisztelték az ország északi részén. Kalábsai templomának a feliratai a Rével azonosult Mandulisz egyiptomi napmítoszainak epizódjait idézik. Az éjszakánként az alvilág vizein úszó és reggelente újjászülető Nap mítoszának két típusa ábrázolja Manduliszt: az egyik felnőtt emberként, a másik gyermekként. Az Ízisz, Ozirisz, Hórusz triászba iktatták be Ozirisz vagy Ízisz-fia Hórusz helyébe. Az Észak-Núbiában állomásozó római csapatok körében Apollónnal azonosulva vált népszerűvé.

MATIT

Oroszlánistennő. Kultusza a 12. felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Deir-el-Gebraviban) terjedt el.

MEHIT

Oroszlánistennő. Thiniszben tisztelték. Onurisz feleségének tartották. A Hórusszal azonosult Inmutef isten volt a fia. Később Mehit kultuszának a központja áttevődött Behdetbe. Mehit Utóval és Muttal, Behdetben pedig Hathorral is azonosult.

MENHIT

Oroszlánistennő. Hnum felesége. Létopoliszban tisztelték, valószínüleg mint a háború istenét. Jelzője: "harcias". Szahmettel, Tefnuttal és Nebtuuval azonosult.

MENKERET

Oroszlánistennő. A Nap anyja. A Napot kisgyermek alakjában viszi fel az égre. Szahmettal azonosult. A Halottak Könyvében Menkeret viszi fel az égbe a halottakat.

MENKET

A sörkészítés oltalmazója. Rituális italáldozatokat mutatott be és kapcsolatban állt a halottkultusszal.

MENT

Oroszlánistennő. A görög-római korban Szahmettel és Tefnuttal azonosult.

MERETSZEGER

Nevének jelentése: "csendet szerető". A thébai nekropoliszt megszemélyesítő istennő. Azt tartották, hogy a temetőt és a hotlak nyugalmát vigyázta. Nő vagy kígyófejű oroszlán alakjában ábrázolták. Kultuszának központja az a település volt (a mai Deir-el-Medine vidékén), ahol a síremlékkészítők laktak. Meretszegert az ő oltalmazójuk volt.

MERIMUTEF

Nevének jelentése: "anyja kedvese". Birka alakjában ábrázolt isten, akit a 11.felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Hatban) tiszteltek.

MERTI

A zene és a dal istennője. Főleg istenekhez szóló himnuszokat oltalmazta. Részt vett a fáraó harmincéves jubileumának ("Heb-szed") ünnepségein. Ütemesen tapsoló nő alakjában ábrázolták, az arany jelével a fején. Szentélyét "aranyháznak" nevezték.

MIN

A termékenység istene, a "termés létrehozója". Itiphallikus istenség. Egyik kezét magasba emelő, a másikban korbácsot tartó, egysíkú emberként ábrázolták, fején két tollal ékesített kornával. Min épségben maradt szobra a legkorábbi az egyiptomi istenek antropomorf ábrázolásai között. Min oltalmazta az ember születését, az állatszaporulatot (így az állattartás isteneként is tisztelték). Egyik jelzője: "fegyvert ragadó". Jelvénye a saláta és egy különleges oszlop, amelyet Min ünnepén, az aratás megkezdésének napján állítanak fel. Ezen a napon az ünnepi menet élén egy bika (Min megszemélyesítője) haladt, koronával a fején. A fáraó aranysarlóval levágta az első kéve gabonát és letette Min szobra elé. Min kultusza Hemmiszben, Koptoszban, Omboszban és Núbiában terjedt el. Amikor a Vörös-tengerhez tartozó karavánúton Koptosz lett a kereskedelmi központ, Min a kereskedelem, a karavánok és a Keleti-Erg védőistenének a vonásait is felveszi. Korán azonosul más istenekkel: nevezik "hatalmas Hórusznak", "apjáért bosszút állónak". Hóruszhoz hasonlóan Egyiptom fő egyesítőjének tartják. Más szövegek a fiának tekintik Hóruszt. Szobekkal, a vizek urával is azonosult. Íziszt egyszerre tartják anyjának (innen a jelzője: "anyja borja") és feleségének. A Középbirodalom idején Min kultusza összeolvad Amonéval, magára ölti a világteremtő isten vonásait, az "istenek királyának" nevezik. Ombosz városában, mint Min-Jah (Hold-Min) szerepel, ünnepét újhold napján tartották a "Hold házának" nevezett szentélyben.

MNEVISZ
Fekete bika alakjában ábrázolták. Héliuopolisz volt kultuszának központja. A napisten élő megtestesítőjének tartották és napkoronggal a szarvai között ábrázolták. Jelzője: "Ré közvetítője, aki Atummal közli az igazságot". A Mnevisz-bikákat különleges helyiségekben tartották, haláluk után bebalzsamozták és speciális sírboltban temették el őket. Mnevisznek Heszat-tehén volt az anyja. Bukhisszal, az istenként tisztelt bikával azonosították. Nehen (Hierakónpolisz) város bájának (lelkének) tartották.

MONTHU

Harci istenség. Emberalakban, sólyomfejjel ábrázolták, amelyen napkrongot és világoskék tollból álló kornát visel. Egyik fontos kelléke a lándzsa. Azt tartották, hogy Monthu ajándékozza a fáraóknak a győzelmet az ellenség felett. Rével és Hórusszal azonosulva, Monthu-Ré-Harahti néven harcol a Nap ellenségeivel. A Piramiszövegekben sólyom-Monthu viszi fel a meghalt királyokat az égbe. Rét-tauit és Tenenetet (Csenenetet) tartották feleségeinek. Thébában, Hermonthiszban, Medamudban, Tódban tisztelték. A XI. dinasztia (i. e. 21. század) uralkodói a panteon egyik főistenének tartották (a Mentuhotep-dinasztia uralkodóinak istenhordozó neve azt jelenti: "elégedett Monthu"). A XII. dinasztia trónra lépésével Monthu alakja összeolvadt Amonéval: Amon-Ré-Monthu. Később Amon kultusza majdnem teljesen Monthu kultuszát, amely csak Medamudban maradt meg, ahol Monthu tiszteletére ünnepségeket rendeztek.

MUT

Az ég istennője, Amon felesége és Honszu anyja. A Théba melletti Aseru-tó uralkodónőjének tartották, ennek a partján állt a temploma. Nő alakjában ábrázolták. Szent állata a tehén. Eredeti alakját a nevét jelentő keselyű ("mut") hieroglif személyesíti meg. Jelzője: "az anyák anyja". Mut közel állt a különféle anyaistennőkhöz, így Nehbethez, Utóhoz, Nuthoz. Miután Amon azonosult Ptahhal, Mut átvette Ptah feleségének, Szahmet oroszlánistennőnek az alakját és feladatkörét (Mut thébai templomában sok orszlánfejű Szahmet-szobor állt). Mut más oroszlánistennőkkel is azonosult, így Hathorral, Tefnuttal, Mehittel és Básztet macskaistennővel. Aminthogy Amon azonosult Rével, néha Mutot is nevezték Réitnek ("Ré felesége").

NEBETHUT

Nevének jelentése: "a Ház Úrnője". Görögül neve Nephthüsz. Geb és Nut legkisebb gyermeke. Nő alakjában ábrázolták, fején a nevét jelentő hieroglif jellel. Széth feleségének tartották, de a szövegekből ítélve nagyon kevéssé kapcsolódik hozzá. Lénye alig van feltárva az egyiptomi vallásos irodalomban. Nővérével Ízisszel vesz részt az Ozirisz-misztériumokban és minden mágikus halotti szertartsban. Ízisszel együtt síratja el Oziriszt, vele együtt keresi tetemét, őrzi a múmiát. A keleti égboltnál együtt találnak rá az elhunytra. A Piramisszövegek szerint Nebethut az éjszakai csónakon evez, míg Ízisz a nappaliban. Nebethut és Ízisz nőstény sólymokkal azonosultak, ezért gyakran szárnyas nőknek ábrázolták őket. Mivel Nebethutnak nincs önálló szerepe, az a benyomásuk, hogy Széth párjaként mesterségesen kiagyalt istennő. Plutarkhosz a terméketlen földekkel azonosítja (Ízisz a termékeny földeket személyesítette meg).

NEBTUU

Nevének jelentése: "a mezők uralkodónője". Létopolisz istennője, a termékenység megszemélyesítője. Hnum felesége. Azonosult Ízisszel, Hathorral, Menhittel. Később Nebtuu tuszteletét kiszorította Néith kultusza.

NEHBET

A királyi hatalom védőistennője. Kultuszközpontja Nehen (Hierakónpolisz), Felső-Egyiptom fővárosa. Szent állata a keselyű. Nő alakjában ábrázolták keselyűbóbitával a fején, Felső-Egyiptom fehér koronájában. Felső-Egyiptom szimbólumának tartották, neve bekerült az egyesített Egyiptom fáraóinak titulusai közé (akárcsak Alsó-Egyiptom istennőjének, utónak a neve). Néha azonosult Utó kígyóistennővel, s ilyenkor kígyófejű keselyűnek ábrázolták. Jelzője: "neheni fehér". A Piramisszövegek Hórusz szemének mondják, a későbbi szövegek "Napszemnek" említik. A fáraók hatalmának megszemélyesítőjeként tisztelték, azt tartották, hogy ő biztosítja a győzelmet az ellenség felett. A sivatag úrnőjeként a bányamunka (az arany- és ezüsttermelés) oltalmazójának is tartották, de anyaistennő funkciója is volt (ilyen minőségben azonosult Muttal), segédkezett a szüléseknél (ezért rokonították Hekettel). A fáraók trónra lépésének harmincéves jubileumán, a "Heb-szed" ünnepen Nehbet figuráját a fáraó csónakjának az orrára helyezték.

NEHEBKAU

Kígyó alakban ábrázolt khtonikus istenség. Az idő, a termékeynség istenét és az élelem átadóját tisztelték benne. Kapcsolatban volt a halottkultusszal, a hiedelem szerint a másvilág bejáratánál állt. A források általában Ré segítőjeként említik. A Piramisszövegek szerint Atumnak is segített a hermupoliszi lázadás leverésében.

NÉITH

Szaisz város istennője. Kultusza a Nílus-delta nyugati részén és Líbiában keletkezett és később egész Egyiptomban elterjedt, a XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. században) érte el tetőfokát. Nő alakjában ábrázolták, Alsó-Egyiptom koronájával a fejént, gyakran két kiskrokodilt szoptatva. Jelvénye a pajzs és két, keresztben tartott nyíl. Elephantiné szigetén és Létopoliszban (ahol kiszorította Nebtuu helyi istennőt) Hnum feleségének tartották. Néha Hathorral azonosult. Néithben egyidejüleg egyesült a férfi és a női elv, demiurgoszként tisztelték. Ő teremtette meg az emberek és az istenek ivadékát. Így nevezték: "Hatalmas Néith - Amauntet, az istenek anyja, aki megszülted Rát-tauit, a Napot szülő hatalams Ihetet", "apák apja és anyák anyja", Néith egyik jelzője: "utak megnyitója" (nyugat felé). A legősibb korban harci és vadászistennő, mint a víz és a tenger istennője, Szobek krokodilisten és általában minden krokodil anyja. Kapcsolatban áll a halottkultusszal (Néith a "balzsamozóház feje"), a szarkofágokon együtt ábrázolták Ízisszel, Nebethuttal és Szelkettel. Mágikus erőt tulajdonítottak neki: betegeket gyógyít, elűzi a gonosz erőket, ezért gyakran a fekhely fejrészén is ábrázolták. Hérodotosz Athénéval azonosította (II. 59).

NEMTI

Sólyom alakban ábrázolt isten. Kultuszközpontja a 12. felső-egyiptomi nomosz (Hierakónpolisz). A Piramisszövegek a "nomosz fejének" vagy "a keleti nomosz fejének" nevezik. Nemti a Keleti-Erg és a Vörös-tengerhez vezető karavánút istene. Óvja az utazókat, oltalmazza a fémkitermelést a Keleti-Ergben. Részt vesz Ízisz-fia Hórusznak Széthtl vívott harcában. Az ókori görögök Antaiosszal azonosították.

NEPERI

A gabona istene. Kalászokkal díszített, kövér testű embernek ábrázolták. Renenutet fia (néha mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Az Újbirodalom időszakában létrejött az őt kísésrő Nepit istennő. A korai szövegek "fiatal víznek", vagyis a földet termővé tevő áradás kezdetének nevezik Neperit. A halottkultusszal is kapcsolatban állt: megszemélyesítette a magot, amely elvetése után kel ki ("azután él, hogy meghalt" olvashatjuk a Koporsószövegekben), segít az elhunytnak az újjászületésben. A halottak élelemmel való ellátását kérő imákban Neperi úgy is szerepel, mint a sör istene, ugyanis a sör az italáldozat kelléke. Születésnapját az aratás első napján ünnepelték.

NEPTHÜSZ

Ld. Nebethut

NOFERHOTEP

Holdisten. Kultuszközpontja Théba. Nevét általában Honszuhoz kapcsolták, mint jelzőt.

NOFERTUM

A növényzet istene. Kultuszközpontja Memphisz. Ptah és Szahmet fiának tartották, de egyik-másik szövegben azt olvassuk, hogy a mezők istennőjeként a testéből nőtt ki. Ifjú alakjában ábrázolták, fején lótuszvirággal, amelyet két toll ékesít. Attribútumai a lótusz, a keletkezés és virágzás szimbóluma. A Piramisszövegek "Ré orrából való lórtusznként" említik .

NUN

Az Ősvíz megszemélyesítője, ősi kozmikus istenség. A káosznak örvénylő vizek formájában való elképzelése összefügg a Nlus évenkénti kiöntéseivel, amikor az egész folyóvölgy víz alá kerül. Nun alakjával összemosódnak a vízről, mint folyóról, tengerről, esőről alkotottt elképzelések. Nun és felesége Naunet (az ég megszemélyesítője, amelyen éjszakánként úszik a Nap) az első istenpár, tőlük származik az összes többi isten. Ők tagjai a hermupoliszi Ogdoádának, tőlük származott Atum, a héliupoliszi Enneáda feje. Nun jelzője: "istenek atyja", őt tartották Hápi, Hnum, néha Heper és Atum apjának. Memphiszben Ptahhal, Thébában Amonnal azonosult. Az emberek elpusztításáról szóló mítoszban Nun (vagy Atum) vezeti az istenek tanácsát, amelyen Hathor-Szahmet oroszlánistennőt bízzák meg a Ré ellen terveket szövő emberek megbüntetésével.

NUT

Az ég istennője. A héliupoliszi Ennáda tagja. Su és Tefnut leánya, Geb felesége és egyúttal nővére. Nut gyermekei a csillagok, amelyeknek ő és Ré, a Nap írányítja a mozgását. Naponta felfalja, majd újraszüli őket (így változik a nappal és az éjszaka). A mítosz szerint Geb összeveszett a gyermekeit felfaló Nuttal, erre Su szétválasztotta a házastársakat. Gebet lenthagyta, Nutot pedig felemelte az égbe. Héliupoliszban Ozirisz és Széth, Ízisz és Nebethut is Nut gyermekei voltak. Nut jelzői: "a csilagok hatalams anyja", "istenek szülője". Nutba nezer lélek lakik. A Piramisszövegekben ilyen szavakat intéztek a Hatalmas Nuthoz: "Ó Nut, úgy ragyogsz, mint Alsó-Egyiptom királynője és hatalams vagy az istenek felett - tiéd a lelkük, tiéd az örökségük, tiéid az áldozataik és tiéd minden vagyonuk." Mivel Nut Ízisz és Ozirisz anyja, kapcsolatban állt a halottkultusszal. Felviszi az elhunytakat az égbe és őrzi sírkamrájukat. Figuráját rendszerint elhelyezték a szarkofág fedelének belső lapján, hogy vigyázza a múmiát. Nut gyakran azonosult más anyaistennőkkel: Muttal, Taurttal, az Égi Tehenekkel, Hathorral, Ihettel és másokkal.

OGDOÁDA

Hermupolisz város nyolc ősi istene (Hemenu szó szerint "nyolc"). Négy kozmikus istenpár alkotja az Ogdoádát, belőlük keletkezett a világ. A négy istenpárból a férfi lényeket béka-, a nőket kígyófejjel szokták ábrázolni. Nevüket a Koporsószövegekből ismerjük: Nun és Naunet (Ősvíz), Huh és Hauhet (Végtelenség), Kuk és Kauket (Sötétség), Amon és Amaunet (Elrejtettség). Az utolsó párt minden bizonysággal felváltotta a Nia-Niat pár (Tagadás, Semmi). Őket a thébai papok besorolták az Ogdoádába. Amikor az Újbirodalom időszakában Amon Egyiptom főistene lett, új mítosz született, emyl szerint az Ogdoáda Thébában keletkezett Amonnal az élén. A ptolemaioszi korban Amon utazásairól született egy mítosz: az Ogdoáda szentesítése céljából lehajózott az Ogdoádával a Níluson, majd visszatértek Thébába.

ONURISZ

Anhur, inhar az egyiptomi mitológiában a vadászat istene. Harci istenként is tisztelték. Kultuszközpontja Thinisz, ahol a világ teremtőjének tartották. Felesége Mehit, fia a Hórusszal azonosult Inmutef. A mítoszokban leginkább, mint szoláris kígyóölő szerepel: Rét az Apóphisszal, Behdeti Hóruszt a Széthtl vívott harcában segíti. Abban a mítoszban is szerepel, amely a Napszem Egyiptomba való visszatérését meséli el: az egyik változat szerint Ré Onuriszt küldi el érte Núbiába (innen a jelző: "messziről idevezető"). Onurisz Hórusszal, Suval, a görögöknél Árésszal azonosult.

OZIRISZ

Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megatnította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Öccse Széth, a sivatag gonosz istene, át akarta venni a hatalmát, ezért elhatározta, hogy megöli Oziriszt. Ozirisz győzelmes ázsiai hadjáratáról haztérve lakomát rendezett. 72 cinkostársával Széth is megjelent a lakomán, amelyre egy díszes ládát (nyilván szarkofág) vitetett, mondván annak ajándékozza, akinek a máretáhez illik. Amikor a próbánál Oziriszra került a sor, belefeküdt a pontosan az ő méretére szabott ládába, az összesküvők rácsapták a fedelét, ólommal leforrasztották és beledobták a Nílusba. A víz parta sodorta ládát, amely fennakadt a hangabokrok gyökereiben.Ízisz, Ozirisz hűséges hitvese megtalálta férje holttestét, csodás módin kiváltotta belőle megmaradt életerejét és a halott Ozirisz fiút nemzett neki. Ezután Ízisz eltemette Oziriszt, majd elvonult a Nílus-delta mocsarai közé, ahol megszülte és felnevelte fiát, Hóruszt.
Amikor Hórusz felnőtt, harcba indult Széth ellen. Először vereséget szenvedett, sőt egyik szemét - Varázsszemét - is elvesztette, de aztán hozzá pártolt a szerencse. Legyőzte Széthet, visszavette tőle kivájt szemét és lenyelette halott apjával. Ozirisz életre kelt, de nem akart a földön maradni, földi trónját átadta Hórusznak, ő maga pedig átköltözött az alvilágba, ahol uralkodott és ítélkezett. Egy másik mítoszváltozat szerint Széth nem ládába zárta Oziriszt, hanem 14 részre darabolta a testét és szétszórta Egyiptom egész területén. Ízisz összeszedte és összeillesztette a testrészeket, amjd eltemette a holttestet. A 14 testrészről szóló mítoszváltozat valószínüleg azért keletkezett, mert magyarázat kellett arra, hogy miért is van Egyiptom több városában is Ozirisz-sírkamra. Az isten testének tehát csak egy-egy része nyugodott mindegyikben. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az az elbeszélés, mely szerint Ízisz összeszedte Ozirisz phalloszán kívül (ezt egy hal lenyelte) minden testrészét és eltemette Abüdoszban. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című értékezésében mind a két változatot leírja: Széth kétszer végez Ozírisszal. Némely változat szerint nem Hórusz, hanem Ízisz egyedül vagy nővére Nepthüsz segítségével kelti életre Oziriszt. Ozirisz eltemetését hol Ízisznek, hol Anubisznak tulajdonítják.
A nemzetségi szervezet korában, amikor Ozirisz kultusza keltkezett, a természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették. Azt tartották, hogy a növényekhez hasonlóan mindig évben meghal, majd új életre kel, mindig, még holtában is - megmaradt benne az életerő. A síremlékek ábrázolátain Ozirisz fát növeszt vagy az Ozirisz-múmiából kalászok nőnek, amelyeket egy pap locsol. Néha a sírokra rámára kifeszített vásznat helyeztek, azon kiformálták Ozirisz alakját és tönkölybúzamagot vagy árpamagot vetettek bele: ha Ozirisz földtestén kizöldül a növény - új életre kel a halott. Ozirisz eleinte csak az elhunyt uralkodókkal azonosult. A Piramiszövegekben a fáraók haláluk után Oziriszhoz hasonultak, Ozirisz a nevük jelzője lett. A Középbirodalom korától kezdve minden meghalt egyiptomi ember azonosult Ozírisszal (vagyis azt tartották, hogy az elhunyt, Oziriszhoz hasonlóan, halála után életre kel és minden későbbi halotti szövegben Ozirisz áll az elhunyt neve előtt). Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg a zelhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő szobrocskája az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.
Kezdetben Ozirisz alighanem csak helyi isten volt Dzseduban, a Nílus-delta keleti részében. Amikor azonosult a város másik istenével, annak jelképeivel (jogarral és korbáccsal) mutatták, ezek később minden ábrázolásban megjelentek. Miután az uralkodói kultuszban elfoglalta ezt a közponzi helyet, különösen Abüdoszban, a fáraók temetkezési helyén tisztelték, ahol felváltotta Anubiszt, a holtak istenét, aki úti- és segítőtársa lett. Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel (Ré-Ozirisz), és napkoronggal a fején ábrázolták. A hellenisztikus korban kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával ls az isten új összetett alakja, amely a Szarapisz nevet kapta (Ozirisz-Ápisz), az orszég határain túl is széles körben ismertté vált. Ozirisz kultusza az Egyiptom meghódította Kúsban (az ókori Núbiában) és más országokban is elterjedt. A görög-római korban kultusza (más görög és keleti, a ermészet elhalását és újjáéledését szimbolizáló isteneknek: Attisz, Adónisz, Tamnúz - kultuszához hasonlóan) széles körben elterjedt Nyugat-Ázsiában, Európában és a Fekete-tenger északi részén is.

PAHET

Oroszlánistennő. Jelzői: "éles szemű és hegyes körmű". Kultusza Beni-Hasszánban terjedt el, ahol a Keleti-Erg úrnőjének tartották. Gyakran azonosult más oroszlánistennőkkel.

PETESZUKHOSZ

Nevének jelentése: "Szukhósz álal adományozott". Az egyiptomi mitológiában a Nílus istene. Kultuszközpontja a Fajjúm-oázis fővárosa, Krokodeilónpolisz.

PTAH

Memphisz város istene. Kultusza egész Egyiptomban, Núbiában, Palesztinában és a Sínai-félszigeten elterjedt. Múmiaszerűen, szorosan beburkolt testtel ábrázolták, csak a keze volt szabadon, amelyben jogart tartott. A memphiszi papok teológiai műve (az ún. Memphiszi Teológia) szerint Ptah demiurgosz, ő teremtette az első nyolc istent (saját hiposztázisait, a Ptahokat), a világot és mindent, ami rajta van (az állatokat, a növényeket, az embereket, a városokat, a templomokat, a kézműipart, a művészeteket). Szívvel és nyelvvel teremtett: szívében kigondolta a teremtményt és nyelvével megnevezte. A memphiszi Ennáda (kilencek) élén áll: "an Enneáda Ptah ajkai és fogai, akinek a szája minden dolognak nevet adott". Ptah az Ennáda nyelve és szíve, magába foglalja az összes istent. A héliupoliszi Enneáda fej, Atum is tőle származik, következésképpen Héliupolisz kilenc istene is. Ptahot a kézművesség (ezért rokonítják az ókori görögök Héphaisztosszal), a művészetek patrónusának, az igazság istenének tartották. Szahmet volt a felesége és Nofertum a fia. Később a félistenné emelt tudós Imhotepet is a fiának tulajdonították. (Ő építette Dzsószer fáraó piramisát az i. e. 28. században.) Olykor Maátot, Básztetet, Tefnutot, Hathort is Ptah feleségének mondták. Ptah lelke Ápisz, a nyelve Thot. A Ptah-Tatjenen névben a földisten Tatjenen azonosult Ptahhal. Az új szinkretikus istent mint élelemadót tisztelték. Miután Ptah összeolvadt Tatjennel, kapcsolatba került a földdel meg a termékenység istenével és a holtak patrónusával, Sokarisszal (Ptah-Szokarisz), majd később Ozírisszel (Ptah-Szokarisz-Ozirisz). Ptah-Szokarisz-Ozirisz a túlvilág istenének feladatát látta el. A vallásos szinkretizmus fejlődése során Ptah azonosult egyiptomi istenek többségével: Nunnal, Thottal, Atummal, Amonnal, Rével, Szobek-Rével. Mint demiurgosz, Hnummal is mutatott hasonlóságot.

RÁT-TAUI

Ré nőnemű alakja. A "Taui" jelentése: "Mindkét föld". Monthu felesége, aki Hórusz-pa-Ré napgyermekét szülte. Kapcsolatban állt Ré kultuszával, Junittal azonosult. Gyakran Szesat a hiposztázisa.

RÉ

Ré az egyiptomi mitológiájában napisten. Kultuszközpontja Héliupolisz (az óegyiptomi Junu). Mint sok más napisten, sólyom alakjában testesült meg (néha Nagy Kandúr). Általában sólyomfejű embernek ábrázolták, napkoronggal a fején. Jelvénye a Benben obeliszk (Benunak is ez a jelvénye, az V.dinasztia korában épített Ré-templom négyoldalú obeliszkformát kapott). Sok szöveg a déli Napnak említi (ellentétben Atummal, aki az esti nap és Heperrel, a reggeli Nappal). A piramisszövegekben Ré úgy szerepel, mint az elhunyt uralkodó istene. Később a halottkultuszban kiszorította őt Ozirisz, de továbbra is fontos szerepet játszott a túlvilágon: tagja volt a túlvilági bíróságnak, meleget és fényt adott a holtaknak, akik nappal kijárnak a sírjukból, hogy lássuk őt. Amikor az Óbirodalom (i.e.26-25 sz.) Héliupoliszból származó V. dinasztiája lépett trónra, Ré a panteon főistene lett és kultusza elterjedt egyiptomban, majd Núbiában is. Kiszorította a jóval ősibb héliupoliszi demiurgoszt, Atumot és azonosulva vele (Ré-Atum), a nagy isten kilencségnek (Ennáda) az élére került. A világ és az emberek teremtőjeként (az emberek a könnyéből keletkeztek), az istenek és a fáraók atyjaként tisztelték, ami a fáraók titulusában is látszik : "Szah-Ré" vagyis "Ré fia". Ré azonosult Hórusszal (Ré-Harahti), amonnal (Amon-Ré, aki az Újbirodalom időszakában is főisten maradt), Ptahhal, Ozírisszel, Hnummal, Heperrel. Sok más istenség kapcsolatba állt Rével. Thot holdistent azért teremti meg, hogy legyen éjszakai helyettese. Thot Ré szíveként is szerepel. Ré Bája (lelke) Ápisz és Benu "közvetítője annak, aki elmondja igazságot Atumnak. Re leánya Szelket, aki segít ellenségeit legyőzni. Ré szemeként tisztelték Szahmetet, Tefnutot és Hathort. Védelmezője Utó, a tűzokádó kígyó.
A mítosz szerint Ré nappal az égi Níluson hajózik Mandzset bárkán és megvilágítja a földet. Este átszáll a Meszektet bárkába, leereszkedik az alvilágba, ahol tizenkét kapun halad át. Megküzd a sötétség erőivel és reggel újra megjelenik a horizonton. Más mítoszok szerint Nut minden este felfalja Rét, majd reggel újjászüi vagy Ré abból a lótuszvirágból keletkezik ismételten, amely az Ősvízből (Nun) kemelkedő Ősdombon áll. A Piramiszövegek Rét "aranyborjúnak" is említik, akit az Égi Tehén szült. Ismerünk olyan mítoszt is, amely szerint Ré tüzes szigetből keletkezett, amely erőt adott neki ahhoz, hogy megsemmisítse a káoszt és a sötétséget, megteremtse az igazságon alapuló rendet a világban. Az igazságot leánya, Maat testesíti meg, aki a bárka orrában áll. Ré a fáraokhoz hasonlóan kormányozza a világot. A bárkájából figyeli, mi történik a földön. Elbírálja a panaszokat. Hu, a Szó istene és Szia, a bölcsességistenő által továbbítja rendelkezéseit. Thot pedig, a legmagasabb méltóság viselője. Leírja a parancsait, lezárja a leveleket. Mítoszciklusok beszélik el Ré harcát a sötétség erőivel (ld. Apóphisz). Több Réről szóló mítosz foglalkozik az évszakok váltakozásáról alkotott képzetekkel. Érdekesség még, hogy Ízisz megmaratta egy kígyóval és kiszedte belőle a titkos nevét és így vált nagy hatalmú istennővé. Az ókori görögök Héliosszal azonosították.

RENENUTET

Másik neve Termutisz. A betakarított termést védelmező istennő, akit kígyó alakban képzeltek el. Kígyófejű nőnek vagy kígyónak ábrázolták. Jelzői: " a termékenység úrnője", " a terménytárolók őre". Renenutet fia Neperi, a gabona istene (olykor mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Azt tartották, hogy a Renenutet-kígyó aratáskor jelenik meg a mezőn és ügyel a gondos betakarításra. Ő biztosítja az emberek jólétét, sikereit, boldogságát, segít a szüléseknél. Később Saihoz, a szüretelés istenéhez hasonlóan a sors istennőjeként tisztelték. Saival együtt gyakran emlegették a jókívánságokban, pl: "léghy egészséges, legyesn veled Sai és melletted mindig Renenutet"; "Renenutet kísérjen utadon". Renenutet ünnepét az aratás utolsó napján tartották, amikor a fáraó hálaáldozatot mutatott be neki.

SAI

A szőlővessző isten. Alakjával függ össze az elégedettség, a bőség, a gazdagság fogalma. Neve gyakran szerepelt a jókívánságokban. Később Sai az életkort meghatározó sors istenség lett.

SESZEMTET

Oroszlánistennő. Neve az övét díszítő "seszemt" ásványból származik, amely attribútuma és talán jelvénye volt. Már az Óbirodalom korában azonosult Szahmettel. Kultuszának középpontja Elephantiné szigete volt, de Puntban is tisztelték.

SESZMU

A borkészítés illetve a bedörzsöléshez és bebalzsamozáshoz való kenőcs készítésének patrónusa. Kapcsolatban állt a halottkultusszal: óvta a múmiát a sérüléstől, büntette a bűmösöket. Attribútuma a szőlőprés.

SU

Nevének szó szerinti jelentése: "üresség", "fény". Az eget és a földet elválasztó levegő istene. Általában fél étrden álló embernek ábrázolták, amint felemelt karjával az eget tartja. A héliupoliszi Enneádába tartozik. Apja Atum (Ré-Atum), nővére és felesége Tefnut. Gyermekeik Geb és Nut. Atum-Ré útitársa és védelmezője volt, szoláris sárkányölő. A Halottak Könyve az alivlági bíróság egyik tagjaként tűnteti fel. Amikor Tefnut a Napszem sértődöttségében elmegy Núbiába, Thot oldalán Su is elmegy érte: pávián képében dallal és tánccal csalogatja vissza Egyiptomba. Tefnut visszatérése után házasságra lép Suval, mire ismét kizöldül a természet. Su Onurisszal azonosult.

SZAH

Az Orion csillagkép megszemélyesítője. A csillagok királyának tartották és emberi alakban ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. A halotti irodalomban, mint az elhunyt oltalmazójával találkozunk vele. Közel állt Oziriszhez, akit gyakran Óriónnak neveztek.

SZAHMET

Neve másképpen: Szehmet, Szóhmet. Jelentése: "hatalmas nő". A háború és a perzselő Nap istennője. Szent állata az oroszlán. Oroszlánfejű nőnek ábrázolták. Kultuszközpontja Memphisz, de egész Egyiptomban tisztelték. Ré leánya (fenyegtő Szeme), Ptah felesége, Nofertum anyja. Szahmet megsemmisíti Ré és Ozirisz ellenségeit (pl. Széth, Apóphisz). Amikor Ré megbünteti az embereket, Szahmet hajtja végre a büntetést és csak lerészegedése után hagyta abba megbízatását. Utóval és Nehbettel közösen a fáraókat óvja: melletük áll a harcban, lába elé dönti az ellenséget. Külsejével megrémíti, leheletének lángjával pedig megöli őket. Mágikus erejénél fogva elpusztíthatja az embert, betegséget vihet rá. Ezze legyütt gyógyító istennő is. Oltalmazta az orvosokat, akik a papjainak tartották magukat. Nagyon korán azonosult Tefnuttal és Hathorral, valamint Básztetet, Utó és Mut istennőkkel, illetve sok más oroszlánistennővel (pl. Menkeret, Ment, Menhit, Seszemtet).

SZARAPISZ

A hellén világ egyik istene. Kultuszát, mint Egyiptom fővárosa, Alexandria istenének kultuszát a Ptolemaiosz-dinasztia megalapítója, I. Ptolemaiosz Szótér (i. e. 305-tól 283-ig uralkodott) vezette be Egyiptomban Manethón egyiptomi pappal és a papi családból származó athéni Timónnal. Az új istenséget azért hozták létr, hogy vallási alapon közeledjen egymáshoz a görög és az egyiptomi nép, de kultusza inkább csak a görög-római környezetben terjedt el. Szarapisz alakjában és nevében Ozirisz és Ápisz népszerű egyiptomi istenek egyesültek (eleinte Oszarapisznak mondták). Ápiszhoz és Oziriszhor hasonlóan termékenységisten volt. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, mivel az alvilág urának tartották (az ókori görögök ezért azonosították Aidésszal). Az őselemek és a természeti jelenségek uraként népszerűsítették, a víz istenének, az áradások szabályozójának feladatkörét is ellátta (ilyen minőségben hasonlított Posszeidónhoz). Szobrát a hajók orrába tették. Napistenként is tisztelték (ezért volt hasonlatos Apollónhoz és Zeuszhoz). A hiedelem szerint bajoktól óvott, jövőt jósolt. Betegeket gyógyított (ebben a minőségben közel állt Imhotephez, Dzsószer fáraó magas rangú emberéhez, aki a fáraó piramisát építette - az i. e. 28. században -, s akit mint bölcset és gyógyítót istenítettek, így azonosították a görögök Aszklépiosszal).Szarapisz ikonográfiája idegen az egyiptomi hagyományoknak, alakja Plutónra és Zeuszra emlékeztet. Görög ruhás, dús hajú és szakállú középkorú embernek ábrázolták, gyümölccsel teli kosárral a fején.

SZATISZ

A hideg víz istennője. Ré leánya, Hnum felesége, Anuket anyja. Kultusza az első Nílus-küszöb területén, Elephantiné szigetén és Núbiában terjedt el. A Középbirodalom időszakában az "Elephantiné Úrnője" jelzővel ihlették. Antilopszarvú nőnek ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. Szatisz Ré és a fáraók védelmezője volt. A Piramisszövegek szerint megtisztítja az elhunytakat. Az Újbirodalom korában a déli határ és Núbia istennőjének a feladatait is ellátta. Szopdettal azonosult.

SZEBIUMEKER

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában világteremtő isten. A Muszavvarat esz-Szufra-I templom falfelirata tudósít róla (i. e. 3. század), antropomorf ábrázolata mellé vésték. Az egyiptomi Ízisz-Ozirisz-Hórusz triászban valószínüleg Oziriszt helyettesítette.

SZELKET

A halottak oltalmazója. Ré leánya, aki segít apja ellenségei legyőzősében. Főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték. Szent állata a skorpió. Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején. Szobráz Ízisz, Nebethut és Néith ábrázolásaival együtt a szarkofágokba helyezett kanopusz edénybe szokták zárni.

SZEPA

Az elhunytak patrónusa. Szent állata a százlábú. Kultuszközpontja Héliupolisz. Ozírisszel azonosult.

SZESAT

Neve a "szes", azaz az "írnok" nőnemű alakjából származik. Az írás istennője. Thot leánya vagy nővére (felesége). Nő alakjában ábrázolták párducbőrben, hétágú csillaggal a fején. Szaiszben kezdődött el a tisztelete, de Hermupolisz lett kultuszának a központja. Szesat az "élet házának" vagyis a kéziratok gyűjteményének, az archívumnak volt a feje, ő írta fel a szent Ised-fa leveleire a trónra lépő fáraók nevét és uralkodási éveit. Nagyszerűen értett a számoláshoz (ő végezte a haditrófeák, foglyok, ajándékok, adományok összeszámlálását), építési tervek készítéséhez, oltalmazta az építőmunkát. Mivel a születésnapját Mafdet születése napján ünnepelte, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották. Gyakran szerepelt Mafdet, Tefnut, Rát-taui és Nebethut hiposztázisaként.

SZÉTH

Széth (Szuteh) az egyiptomi mitológiában "idegen országok", a terméketlen sivatag, a gonoszság megszemélyesítője. Geb és Nut fia. Testvérei: Ozirisz, Ízisz és Nepthüsz (Nehebhut). Nepthüsz férje, akinek egyben bátyja is. Szent állatai a disznó ("akitől az istenek undorodnak"), az antilop, az okapi (zsiráf), a hangyász, a kiméra, a víziló és a legfőbb a szamár. Szoborban és rajzon hosszú törzsű, szamárfejű ember alakjában ábárzolták. Kultusza kezdetben a dél-egyiptomi Omboszban (innen később Hnum kiszorította) illetve északon Hérakleopolisz mellett a Nílus-Deltában terjedt el. A Középbirodalom időszakában Hórusszal együtt a királyi hatalom oltalmazó istenének tartották, amit a Piramiszövegek és a II.dinasztia fáraóinak titulusa bizonyít. A Széth és Hórusz nevek összekapcsolása "királyt" jelentett. Az idegenek védnökeként is említik, ezért az idegenek uralma alatt, főleg az asszír uralom idején az ország ellenségévé válik. A hükszoszok uralma alatt Széthet az ő istenükkel, Baállal azonosították és mint legfőbb istennek, Avarisz város lett a kultuszhelye. Az Újbirodalom kezdetén a "Széthi" névvel még elég gyakran találkozni. A XIX.dinasztia fáraói a Széthi, Széthnaht nevet viselték. Jelzőként azt jelentett: "hatalmas". II.Ramszesznak a hettitákkal kötött szerződése Széthet a hettita istenekkel együtt említi. Az Óbirodalom időszakában Széthnek tulajdonították Ré megmentését Apóphisz kígyótól, akit a Nap-bárka elején állva szigonyával ledöfött. A küzdelem végén végül Apophisz vére festi be vörösre az égboltot és biztosítja, hogy másnap újra felkeljen a Nap. Ő tudta csak legyőzni Apophiszt egymaga, mert ő rendelkezett az istenek között a legnagyobb erővel. Ezzel együtt Széth, mint a sivatag istensége és az idegenek istene a gonoszságot is megtestesítette. Szent állatainak a nevéhez olyan jelzők járultak, hogy "vihar", "orkán", "lázadó", "lázadás". Az i.e.8. sz.-tól kezdve Széthnek ez a lényege egyedülivé vált, sőt olykor Apophisznak nevezték. Miután bátyját, Oziriszt egy ládába zárta és feldarabolta, 400 éven át uralkodott Egyiptom felett. Ezalatt Hórusz többször is háborút indított Széth ellen, mivel ő is jogos trónkövetelő volt, de nem tudott felette győzedelmeskedni, ezért az enneádhoz fordult. A misztériumjátékokban különös helyet foglal Széth közel 60 évnyi harca Hórusszal, aki a döntő ütközetben kiheréli Széthet és megfosztja így férfi mivoltától. Így nem volt képes gyerek nemzésére, ami összefér a sivatag terméketlenségével. Széth pedig a csatában kivájja Hórusz szemét, amit később meggyógyítanak. A harcban Ízisz segíti a fiát. Az enneád végül a csata befejezéseként úgy döntött, hogy Egyiptomot felosztja két részre. Széth Felső-Egyiptom (a Nílus völgye), míg Hórusz Alsó-Egyiptom (a Delta-vidék) ura lett. Széth a rossz, aminek mindeképpen léteznie kell a jó mellett. Egyiptomon kívül a líbiaiak As, a Sinai-félsziget lakói Nemti (Anti) néven tisztelték Széthet. A hurriták Tesubbal, míg a görögök Tüphónnal azonosították, aki Gaia és Tartarosz gyermeke. Ennek oka az is lehetett, hogy a fémek istene is volt, mivel a vasérceket "Széth csontjai"-nak nevezték.

SZIA

A felismerés és a bölcsesség istennője. Nő alakjában ábrázolták, Thot jobbján helyezték el. Közeli kapcsolatban állt Hu istennel, az isteni Szó megszemélyesítőjével.

SZOBEK

A víz és a kiáradt Nílus istene. A Piramiszövegek szerint Néith fia. Szent állata a krokodil. Ember, krokodil vagy krokodilfejű ember alakjában ábrázolták. Kultuszközpontja a Fájjum-oázis, Krokodeilónpolisz. Kultusza a XII. dinaszti korában (i. e. 19-18. század) élte virágkorát. A dinasztia székhelye Fájjum közelében volt. Neve a XIII. dinasztia néhány uralkodójának nevébe is beolvadt, mutatva az uralkodó isteni eredetét. A hiedelem szerint Szobek biztosította a termékenységet és a bőséget. Több szöveg az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel (létezett olyan elképzelés, hogy a vadságával elriasztja a sötétség erőit), de olyan említést is találunk, ahol Ré és Ozirisz ellenségeként szerepel. A vallási szekretizmus fejlődésével Szobek azonosult Rével, Hnummal, Amonnal, Honszuval és Minnel. A Későkorban Szobek kísérőjeként megjelent "Szobektet istennő, a Nagy Úrnő".

SZOKARISZ

Szokarisz, vagy más néven Szeker az egyiptomi mitológiában a termékenység istennője és a holtak oltalmazója volt. A neve valószínűleg az egyik piramis szövegéből ered, ahol Ozirisz segítséget keresve a feleségéhez (Íziszhez) úgy szól, hogy "sy-k-ri" (siess hozzám). Másik feltevés szerint egyszerűen a szabó szóból ered, mert az egyik templom egyik domborműjén Szésat így nevezi őt egyféle földi termékenységi szertartás alatt. Állítólag egy kapával törte át a Nílus hordalékának első csomóját. Kultuszközpontja Memphisz. Jelzője: "Ra-Szetauból való", azaz a holtak országából. Sólyom képében ábrázolták. A föld és a termékenység, valamint a fémmunkások védnöke volt. A piramisok idején ő állította elő a királyi csontokat. A nekropoliszok (ókori temetők) istene, aki gyakran egy koronát is viselt, amely két szarvból és kettő kobrából állt, melyek között egy napkorong van. A korai időkben a túlvilág bejáratának ura volt. Később azonosult Ptahhal, Ozírisszel é ez utóbbi Bá-jának (lelkének) és múmiájának tartották. A későbbiekben Ozirisz kultusza Memphiszben kiszorította Szokarisz tiszteletét. A Középbirodalom korától kezdve létrejött egy Ptah-Szokarisz-Ozirisz összetett istenalak. Szokarisz ünnepét a Ptolemaiosz-korban összekapcsolták a tavaszi napfordulóval.

SZOPDET

Másik neve: Szóthisz. A Szíriusz csillag istennője, a halottak oltalmazója. Tehénnek vagy tehénszarvú nőnek ábrázolták. A Szíriusz első felkelte a téli szünet után egybeesett az egyiptomi újév kezdetével és a Nílus áradásával, ezért Szopdetet az új év, az áradás és a tiszta víz (Szopdet megmossa a halottakat) istenének is tartották. Ízisszel és Szatisszal azonosították.

SZOPDU

Sólyomképű isten. A keleti határt őrzi és harcol Egyiptom ellenségei ellen. Kultuszközpontja a Nílus keleti deltája. Hosszú ruhában ábrázolták hosszú hajjal és szakállal, két tollal a fején. Fogsor a jelvénye. A jelzője az Óbirodalom időszakában: "idegen országok ura". Mint sólyomisten azonosult Hórusszal (Hórusz-Szopdu) és Hór-ahutival.

TAIT

A takácsmesterség istennőja. Oltalmazta a takácsokat. Őrizte az istenek, a királyok és a holtak ruháit (és az istenek szobrait a templomokban). A királyi ruhák őrizetének funkciója Taitot Utóhoz, a fáraókat vigyázó istennőhöz kapcsolta.

TATJENEN

Nevének jelentése: "emelkedő föld". Khtonikus antropomorf istenség. Kultuszközpontja Memphisz. Tatjenen demiurgosz, ő teremtette az őskáoszból a világot, az istneket és az emberket. Ő volt az idő istene, aki hosszú életet biztosít a királyoknak. Ővé a föld mélye. Éjszaka hozzá ereszkedik le a Nap. Ő birtokolja az érceket, belőle sarjad ki a növényzet. Feladatköre nagyon korán átruházódott Ptahra, neve azután már csak Ptah toldalékaként vagy jelzőjének szerepelt. A Ptah-Tatjenen összetett istenalakot, mint élelmet adót tisztelték.

TAURT

A nők és a gyermekek oltalmazója. Szent állata a víziló. Két lábon álló vemhes víziló alakjában ábrázolták. Női karokkal és emlőkkel, oroszlán hátsó lábakkal (néha oroszlánfejjel). Kultuszközpontja Théba, de egész Egyiptomban tisztelték. Jelzője: "hatalmas", attribútumai a sza, "védelem" hieroglif. Segített a szüléseknél, meggyógyította a terméketlen asszonyokat. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, hathor ostennővel együtt fogadta az elhunytakat az alvilág bejáratában, tűzgyújtással üldözte el a gonosz szellemeket. Gyakran azonosították Nuttal, Hathorral, Ízisszel. Úgy tartották, hogy Taurtot ábrázoló amulettek viszatartják a gonosz erőket, elősegítik a termékenységét, a szoptató anyák tejbőségét. Taurt ábrázolatait gyakran helyezték az ágy fejtámlájára vagy más bútorra.

TEFNUT

A nedvesség istennője. A kéliupoliszi Enneáda tagja. Földi megtestesítője oroszlán. Kultuszközpontja Héliupolisz, ahol a mítosz szerint Tefnut és férje Su volt az első istenpár. Atum (Ré-Atum) szülte őket. Geb és Nut voltak a gyermekeik. Tefnutot néha Ptah feleségének mondják. Rének is lánya, kedvenc szeme volt. Azt mondják róla: "Ré lánya az apja homlokán." Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán és megégeti a nagy isten ellenségeit. Ebben a minőségben Tefnut azonosult Utó istennővel. Hiposztázisa volt Upesz lángistennő, de Szesat írásistennő is gyakran szerepel hiposztázisaként. Az egyik mítoszváltozat szerint Tefnut Ré szeme elszökött Núbiába (távozása aszályt hozott Egyiptomban), de aztán apja kérésére, aki elküldte érte Thotot és Sut (más változat szerint Onuriszt) és visszatért. Hazatérése után házassága lépett Suval és ismét virágba borult a természet. Tefnut azonosult Muttal, Básztettal, valamint Hathorral, Szahmettel és más Egyiptomban tisztelt oroszlánistennőkel (pl. Menhittel, Menttel).

TENENET
Csenenet Hermonthisz város istennője. Monthu felesége, kapcsolatban állt Szobekkal. Nőnek ábrázolták, azonosult Rát-tauival.

THOT

Dzsehuti a bölcsesség, az írás és a számolás istene. Maatot, az igazság és világrend istennőjét tartották a feleségének. Thot a legrégebbi korban keletkezett, innen a jelzői: "a beduinok ura", "idegen országok ura". Kultuszközpontja a 15. Nyúl nomoszbeli Smun (Hemenu, jelentése "nyolc"; görögül Hermupolisz). A nyúl kultuszát Thot kultusza szorította ki. A szent állatok (a nyolc békaisten, a kígyó és a pávián) közül csak a pávián maradt meg. Az a funkciója, hogy ünnepeken ő vezette a fáraót, átruházódott Thotra. Thot az év 12 hónapjában alkotott magának még öt kiegészítő napot. A hermupoliszi nomarkhoszok voltak a papjai. Az i. e. II. évezred végén a Thot fiai címet viselték és neve után kitették az "anh, udzsa, szeneb" kirélyi formulát ("éljen, legyen egészséges és szerencsés"). Thot szent állata az íbisz (általában íbiszfejű embernek ábrázolták és írópaletta volt a jelvénye). Mint asztrális istenséget a Holddal azonosították. Ré szívének tartották és a napisten mögött ábrázolták. A Későkorban "ezüst Atonnak" ("ezüstkorongnak" ) nevezték.
A hiedelem szerint Thot teremtette meg egyiptom egész szellemi életét. Mint holdisten ő számolta a napokat, hónapokat, éveket. Ő osztotta fel az időt hónapokra és évekre, ezért az "idő urának" is nevezték. Ő jegyezte fel az emberek születésének és halálának a napját. Ő teremtette meg az írásbeliséget és tanította meg az embereket az írásra meg a számolásra. Az írnoko patrónusának tartották és munkájuk megkezdése előtt boráldozatot mutattak be neki. Thot oltalma alatt állt minden levéltár és Hermupolisz hírs könyvtára. Ő írányította a nyelveket, őt magát pedig Ptah isten nyelvének tartották. A hellenisztikus korban neki tulajdonították a szent köynvek, valamint a Lélegzés Könyve megalkotását (ez utóbbi a Későkorban keletkezett és a Halottak Könyvével együtt betették a sírkamrába, mivel mágikus erőt tulajdonítottak neki). Thot vezető szerepet játszott a halottkultuszban és a halotti szertartásokban. Mint az istenek vezíre és az istenek kilencségének (Enneáda) írnoka részt vett Ozirisz ítélkezéseiben. A Halottak Könyvében Thotot úgy ábrázolták, hogy a mérleg mellett áll és felírja a szív megméretésének eredményeit. Mivel részt vett Ozirisz megigazulásában és ő adott utasítást a mumifikálásra, következésképp jelen van minden egyiptomi ember halotti szertartásán. Thot Ozirisz védelmezőjeként lépett fel és megszüntette Széth harcát Hórusszal. Őrizte az elhunytakat és bevezette őket a holtak birodalmába. E funkciója révén azonosult Hermész istennel, akit Pszükhopomposznak ("lélekvezetőnek") tartottak. Az ókori görögök vallásos-misztikus irodalmában Thot Triszmegisztosz ("háromszor nagy") néven szerepel. A rómaik Mercurius istennel azonosították.

UPESZ

Az istenek ellenségeit megégető láng istennője. Tefnut egyik hiposztázia. Kultuszközpontja Bige szigete. Nőnek ábrázolták, kígyóval a fején.

UPUAUT

Nevének jelentése: "útmegnyitó". Az egyiptomi mitológiában sakálisten. Kultuszközpontja Sziut város (görögül Lükopolisz, azaz "farkasváros"). Sziutnál kezdődött egy nagy karavánút és Upuatot, mint kísérő istent, felderítőt tisztelték. Jelzője: "vezető". Harci istenség is volt, jelvénye a buzogány és az íj. Fő funkciójaként a halottakat védelmezte. "Ozirisz első harcosának" nevezték és néha azonosították vele. Állatalakja miatt gyakran azonosították Anubisz sakálistennel. A megjelenő fáraó előtt, valamint Ozirisz abüdoszi ünnepségein a menet élén jelvényével és alakjával díszített zászlót vittek.

UTÓ

Másik neve: Uadzset. Nevének jelentése: "zöld". Ré és a fáraók védelmezője. Kígyó alakjában ábrázolták. Második szent állata az ichneumon. Butó város (ez volt a kultuszközpontja) és Alsó-Egyiptom védnökeként tisztelték. Utó szimbóluma a papiruszszár, Alsó-Egyiptom jelvénye. Utó, akárcsak Felső-Egyiptom istennőjének, Nehbetnek a neve, az egyesített Egyitom fáraóinak egyik címe lett. Utót és Nehbetet, a kígyót és a keselyűt, mint a király védelmezőit ábrázolták a koronáján. Néha Nehbettel azonosították, s ilyenkor kígyófejű keselyű alakjában jelenítették meg. Utó, mint tüzet lehelő kígyó varázserővel bírt. Napszemnek tartották, aki tüzével megégeti Ré és a fáraók ellenségeit, továbbá mérget és lángokat köpő Ureusz-kígyónak, őskígyónak, akinek az ábrázolását égi és földi hatalmuk jeléül homlokukon viselik a királyok. Néhány szövegben Utó, mint jótevő istennő szerepel? Kenőcsöt ad a balzsamozáshoz, leheletének lángjával meghosszabítja az életét, "zöld" mivoltában elősegíti a növényzet növekedését, Széth ármánykodásától védi a csecsemő Hóruszt, aki Ízisz a papirusz sűrűjében rejtegetett (az a szüzsé Ízisszel rokonítja). Ré Szemeként korán azonosult Szahmettal (aki ugyancsak Ré Szemének tartottak és nőstény oroszlán alakjában ábrázolták). A Későkorban Utót oroszlánfejű nőként testesítették meg, napkoronggal a fején. Mint anyaistennő Muttal azonosult, de Básztettel, Kebehuttal és Mehittel is azonosították.

/Forrás : Mitológiai Enciklopédia (Gondolat kiadó)/

 Vissza a Mitológia főoldalra