 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pélopsz és családjának története
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)
Történt egyszer, hogy egy bizonyos Amphión a messze Ázsiából hozatott asszonyt királyi házába. Szipülosz királyának, Tantalosznak a leányát, Niobét vette feleségül. Ez a Tantalosz nagyon elbizakodott ember volt, igaz, hogy az istenek is kitüntették avval, hogy - egyedül minden halandó közül - részt vehetett az istenek lakomáin. De Tantalosz visszaélt az istenek bizalmával, az istenek olümposzi asztaláról halandó barátainak vitt nektárt és ambrosziát. Sőt még arra is vetemedett, hogy próbára tegye az istenek mindentudását és ezért, amikor ő látta vendégül a halhatatlanokat, saját fiát, Pelopszot vágta le és tálalta fel. Az istenek borzadva látták a gonosztettet. Kiemelték a katlanból és egymáshoz illesztették a fiú tagjait, de válla hiányzott: Démétér istennő, mielőtt tudta volna, hogy mi van előtte, lenyelt belőle egy falatot és így elefántcsontot kellett a helyére illeszteni. Csak akkor elevenedett meg pelopsz és még szebb lett, mint annak előtte volt. Tantalosznak halála után is bűnhődnie kellett. Az Alvilágban rettenetes kínos vártak rá: kielégíthetetlen szomjúság és örökös éhség. Mert állig állt a vízben, de ha lehajolt, hogy igyon belőle, a habok elszaladtak előle és lábai körül csak barna föld maradt. Feje fölött gyümölcsfák roskadoztak, tele almával, körtével, gránátalmával, e ha kezét nyújtott feléjük, szél támadt menten és a felhőkig hajtotta fel az ágakat. Hát ennek a Tantalosznak volt a leánya a Niobé és elbizakodottságával apjára ütött. Amphión házban megáldották az istenek boldogsággal. Az egész földkeregség tudta, hogy neki vannak a legszebb gyermekei a halandó asszonyok között. Bűnös elbizakodottságában Apollón és Artemisz anyjával, Létóval akarta felvenni a versenyt. A thébai nőket arra bíztatta a asszonyokat, hogy ne az istennőt tiszteljék, aki csak két gyermeknek adott életet, hanem őt, akinek tizennéyg gyermeke van. A Létónak szánt áldozatok így elmaradtak és ezt elpanaszolta gyermekeinek, akik láthatatlanul lenyilazták mind a hét fiát. A daliál gyászolása közben azonban ismét erőt vett rajta anyai büszkesége. Erre hat leányát is leöldösték a haragos istenek. A legkisebbet már egész testével takarva védte, de ő is meghalt. Merevedő szemmel nézte halottait és a jajszó is elhalt az ajkán. A körülállók szólni sem mertek hozzá, ő pedig nem mozdult. Lábai fölmondták a szolgálatot, arcáról eltűnt az élet és szíve helyén kemény, hideg kő lett. Kegyetlen fájdalmában kővé vált a thébai királyné. Könnyű szellőből vihar lett ls felragadta a kővé vált nőtt és elvitte Szipülosz bércére, Niobé szülővárosába. Mozdulatlan a szikla, már messziről látszik a fehér márvány asszony alakja. Az élet rég elhalt tagjaiban, de könnyei máig sem álltak el. Üres szemgödréből egyre hull a könnye, mintha verejtéket gyöngyözne a márvány. Ampión nem tudott beletörődni családja elvesztésébe. Fegyveresekkel támadt Apollón templomára és ekkor a kegyetlen isten nyila őt is halálra sújtotta. Sógorát Pelopszot az istenek új életre támasztoták halála után és maguk közt nevelték fel az Olümposzon. De amikor fölserdült és már legénytoll pelyhedzett az állán, visszakívánkozott a földre. Ám nem az ázsiai Szipüloszba, ahol egykor apja uralkodott, hanem az Alpheiosz folyó partjára, Éliszbe, ahova vakmerő kalandvágya és a szerelem reménye szólította. Az éliszi Pisza királyának, Oinomaosznak volt egy szépséges leánya, Hippodameia, akinek a híre az egész földet bejárta és messze vidékekről összesereglett kérők versengtek a kezéért. De Oinomaosz király kijelentette, hogy csak az veheti a leányát feleségül, aki őt kocsiversenyben legyőzi, aki pedig alul marad, annak fejét véteti. Mégis egymás után jelentkeztek a daliák. A verseny úgy foylt le mindig, hogy a kérő saját kocsijára vette fel Hippodameiát, a korinthoszi szorosig kellett hajtani vele. Ha addig nem érte utol Oinomaosz, feleségül veheti a leányt, da ha igen, nincs számára irgalom. Oinomaosz egytől egyig utolérte őket, hiszen harci szekere elé olyan lovakat foghatott, amelyeket apjától Árésztól, a háború istenétől kapott ajándékba. Árésztól kapta a fegyvereket is, amelyekkel egytől egyig lefejezte a pórul járt kérőket. A levágott fejeket sorra kiszögezte palotája falára. Mikor Pelopsz megérkezett Piszába, már tizenhárom áldozata volt a kegyetlen kocsiversenynek. Pelopsz is megrémült, amikor Oinomaosz palotája elé érkezve megpillantotta a koponyákat, de aztán erőt vett kishitűségén és bízott isteni pártfogóiban, különösen Poszeidónban, aki eddig is kitüntette kegyével és szerelmével. Nagy bánatában éjnek idején kiment a tenger partjára, ott fohászkodott hozzá, mire háromágú szigonyával megjelent a tenger istene.
- Segíts meg engemet Poszeidón, mert már tizenhárom kérőt ölt meg a kegyetlen Oinamaosz, de én mégaem tudok lemondani a leányról, sem a küzdelemtől nem akarok gyáván visszavonulni. Mert mit ér, ha békén meg is öregszik az ember, de nem tett semi szépet egész életében?
Tetszett a beszéd Poszeidónnak és négy szárnyas paripát és arannyal gazdagon díszítet, kétkerekű kocsit ajándékozott a bátor ifjúnak. Avval hajtott Pelopsz Oinamaosz király palotája elé, hogy Hippodameia kezét megkérje. Szerencséjére akadt Poszeidónon kívül más pártfogája az istenek között. Aphrodité, aki most először szerelmet ébresztett a királyleányban a vakmerő kérője iránt. Amint megpillantotta Hippodameia a Poszeidón szekerén érkező szépséges ifjút, elhatározta, hogy akármilyen áron is, de hozzá megy feleségül. Apjának a kocsihajtója Mürtilosz volt, aki Hermész fiaként örökölte a ravaszságot. Hozzá fordult Hippodameia, Mürtilosz is szerette a királyleányt, így nem tudta megtagadni a kérését. Mikorfelkészített a versenyre Oinomaosznak a kocsiját és kivette belőle a kerékszegeket. Megkezdődött a verseny. Szokás szerint Pelopsz indult először, mellette a kétkerű fogaton Hippodameia. Poszeidón szárnyas lovai szélsebesen vágtattak velük. De Oinomaosz paripái is gyorsabbak voltak Boreásznál, az északi szélnél, talán utol is érték volna Pelopsz kocsiját, ha a kerekek fel nem mondják a szolgálatot. Oinomaosz kocsija felborult, a gyeplő nyaka köré fonódott és a tovaszáguldó lovak halálra vonszolták. Így nyerte el Pelopsz a királyleánny kezét. Hazaútban Mürtiloszt is magukkal vitték. Útközben Hippodameia megszomjazott, pihenőt tartottak és Pelopsz szétnézett a vidéken, hogy tisztavizű forrást keressen. Ezalatt Mürtilosz el akarta rabolni Hippodameiát. Pelopsz időben ért vissza és az álnok kocsihajtót belökte a tengerbe. Az Égei-tengernek azt a részét, ahol Mürtilosz a halált lelte, azóta nevezik Mürtóonnak. Pelopsz és Hippodameia visszatértek az Alpheiosz folyó partjára, Éliszbe, ahol pelopsz átvette Oinomaosz örökét és hovatovább kiterjesztett halamát a korinthoszi szorostól délre fekvő egész földterületre, amelyet róla neveztek el Peloponnészosznak, azaz "Pelopsz félszigetének". E vidék különböző városaiban utóbb az ő fiai uralkodtak, így Troizénben Pittheusz, Argosz és Mükéné felett pedig Atreusz és Thüesztész vetélkedtek. Ezek mind az ő gyermekeik voltak. Pelopsznak egy nimfától is született gyermeke, Khrüsziposz. Pelopsz fiaival együtt nőtt fel Labdakosz fia, Laiosz is, akinek menekülnie kellett Thébaiból, amikor gyámját, Lükoszt Zéthosz és Amphión elűzte. Valamennyi gyermeke közül Khrüszipposzt, a nimfa fiát szerette legjobban Pelopsz. Iriygkedtek is rá a testvérei, Hippodameia is áskálódott ellene. Végül anyjuk tanácsára Atreusz és Thüesztész egy kútverembe vetették. Mikor pelopsz rátalált legkedvesebb fia holttestére és a bűn kitudódott, a gyilkos testvéreket megátkozta és száműzte. Voltak, akik azt beszélték, hogy Laiosz volt az, aki visszaélve a vendégjoggal, Khrüszipposz halálát okozta. Pelopsz szörnyű átkot mondott rá is, amely utóbb egész családjára ránehezedett és be is következett. Az ő leszármazottja volt Oidipusz, aki apját megölve anyját vette feleségül. Hippodameiát is száműzte országából, mert bűnrészes volt mostohafia halálában. A királyné Mideában talált menedéket, ott is halt meg. Pelopsz azonban visszahozatta a hamvait és Olümpiában templomot emelt föléjül. Ott nyugodtak Pelopsz csontjai is és az ő sírja közelében tartották évszázadokon át az olümpiai versenyjátékokat, Pelopsz és Oinomaosz kocsiversenyének emlékére.
/ Az összefoglaló Trencsényi-Waldapfel Imre feldolgozása alapján készült /
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
